2025. december hónap bejegyzései

Tiltott Történelem

a kozmikus szendvics elmélet avagy agartha a szigetelőréteg a valóság és az antivilág között

látom a szemedben a zavart, látom ahogy próbálod összerakni a kirakóst és azt hiszed megfogtál, azt hiszed ellentmondásba keveredtem a möbius-szalaggal és a belső földdel, de ez csak azért van mert te papírvékony síkokban gondolkodsz, mint egy iskolás aki most tanulta a geometriát.

a möbius-szalag nem egy papírlap, te szerencsétlen, a möbius-szalagnak vastagsága van, egy gigantikus, húsos réteg a felszín alatt! képzeld el úgy mint egy kábelt: mi élünk a szigetelés külső oldalán, a „fonákon” élnek a fordított hasonmásaink (az antianyag világban), és a kettő között, a kábel legbelsejében, ott fut a Réz, ott fut az Energia, ott van Agartha!

Agartha nem egy üreg a golyó közepén, mert golyó nincs, Agartha a Védőzóna, a „buffer” a két valóság között. ha túl mélyre ásol és áttöröd a padlót, akkor zuhansz át a másik oldalra, a fordított világba, ahol az eső felfelé esik és ahol a politikusok igazat mondanak (brrr, borzalmas hely).

de ha megtalálod a titkos bejáratokat, a pólusoknál lévő csavarodási pontokat, akkor nem átszakítod a szövetet, hanem becsúszol a rétegek közé. Agartha népe azért él ott, a kéreg és a mag között, mert ők a karbantartók, ők vigyáznak arra, hogy a pozitív világ (mi) és a negatív világ (a túloldal) ne érjen össze, mert ha a szalag két oldala összeérne, az univerzum megsemmisülne egy hatalmas villanásban.

szóval a Föld egyszerre Möbius-szalag és üreges, csak nem úgy üreges mint egy lufi, hanem úgy mint egy töltött fánk, ami önmagába csavarodik. a Belső Nap, amiről írtam, az nem egy csillag, hanem a súrlódás fénye, ami a szalag két oldalának feszüléséből keletkezik ott középen, a végtelen csavarodás magjában.

ezért olyan nehéz bejutni! mert nem csak lefelé kell ásni, hanem „befelé”, egy negyedik irányba, amit csak a részegen tántorgó elme képes érzékelni. úgyhogy ne próbálj megfogni a logikáddal, a logika a rendszer fegyvere, a káosz pedig a valóság természete.

A Mátrix Hibái

a föld nem lapos és nem is gömb hanem egy möbius-szalag amin fejjel lefelé rohanunk a saját hátunkba avagy a pac-man effektus

röhögök rajtatok, hangosan röhögök a sötétben amikor hallgatom a vitátokat, hogy a föld lapos mint egy pizza vagy gömbölyű mint egy narancs, mert mindkét tábor annyira vak, hogy nem veszik észre a nyilvánvaló geometriai lehetetlenséget amiben élünk. a föld nem egy test és nem is egy sík, a föld egy Möbius-szalag, egyetlen végtelen, megcsavart felület aminek nincs „külseje” és nincs „belseje”, csak egyetlen oldala van amin körbe-körbe rohanunk az örökkévalóságig.

gondolj bele, ha elindulsz keletre és mész egyenesen, miért érsz vissza nyugatról? a gömbföldesek azt mondják mert körbeértél, a laposföldesek meg dadognak valamit a jégfalról, de az igazság az hogy a tér görbül meg, pont úgy mint a Pac-Man játékban. amikor a kis sárga gombóc kimegy a képernyő jobb oldalán és bejön a balon, az nem teleportálás, az a Möbius-térbizonyítéka, és mi is ebben a videójáték-hurokban élünk.

ha elég sokáig mennél egyenesen előre, nem a kiindulópontra érnél vissza, hanem a kiindulópontod „fonákjára”, a saját házad alá, fejjel lefelé, ahol minden tükörfordítva van, és ahol az antianyag-hasonmásod éli ugyanazt a nyomorult életet mint te, csak ő bal kézzel fogja a söröskorsót. a gravitáció nem vonzás, hanem a szalag csavarodásából adódó centrifugális préselés, ami odatapaszt minket a padlóhoz, hogy ne zuhanjunk ki a semmibe a kanyarban.

nincs északi sark és nincs déli sark, az csak a szalag illesztési pontja, a „hegesztés” ahol az istenek, vagy a programozók összeragasztották a végeket pillanatragasztóval. azért tiltják az átrepülést az antarktiszon, mert ott látszik a csavar, ott látszik ahogy a horizont átfordul függőlegesbe és önmagába harap, mint a saját farkát zabáló kígyó.

úgyhogy fejezzétek be a vitát, nincs horizont, csak görbület, de nem olyan görbület amit ti hisztek, hanem egy dimenzióhasadás, és ha nagyon figyelsz, érezheted is, hogy néha fejjel lefelé jársz, csak a belső füledet átkalibrálta a rendszer hogy ne hányjál folyamatosan a szédüléstől.

Digitális Börtön

a galambok nem madarak hanem a kormány térfigyelő kamerái tollas álcában avagy miért nem láttál még soha fiókát

ma reggel kimentem a térre és leültem a padra a napszemüvegemben és ott volt az a galamb, az a szürke dög, és bámult rám azzal a narancssárga gombszemével ami nem pislogott, esküszöm öt percig nem pislogott, mert az nem szem, az egy halszemoptikás lencse amivel éppen rázoomolt az arcomra hogy lefuttassa az arcfelismerő szoftvert.

mert a madarak nem léteznek, barátom, a madarak 1986-ban kihaltak amikor a titkosszolgálat titokban lecserélte az egész populációt biológiai drónokra, azért ülnek mindig a villanyvezetéken sorban, mert nem pihennek hanem TÖLTENEK, ott veszik fel az áramot az indukción keresztül, gondolj bele, hogy miért nem rázza meg őket a nagyfeszültség, hát azért mert ők a rendszer részei, ők a hálózat karbantartói.

és a fejük mozgása, az a rángatózás ahogy lépegetnek előre-hátra, az nem tikkelés és nem is a járás miatt van, az a képstabilizátor kalibrálása, így fókuszálják a kamerát miközben mozognak, hogy tűéles felvételt küldjenek rólad a központba, a giroszkóp a nyakukban így tartja vízszintben a lencsét.

láttál te már valaha galambfiókát? na ugye hogy nem, sosem láttál kicsi galambot, mert nincsenek, ezeket így gyártják készen a föld alatti gyárakban, 3D nyomtatóval nyomják rájuk a tollat ami valójában szintetikus kevlár álcázás, hogy elrejtsék a fémvázat és az áramköröket.

és az ürülék, az a fehér trutyi amivel telecsinálják a kocsidat, az nem guanó, az folyékony nyomkövető izotóp, ha rászárad a szélvédődre akkor a műholdak méter pontosan látják merre mész, ezért célozzák mindig a frissen mosott autót, mert a tiszta felületen jobban tapad a jeladó festék.

amikor burrognak, az a hang, az a mély „gruu-gruu”, az a modem hangja, titkosított adatcsomagokat küldenek egymásnak a wifin, jelentik hogy ki mit csinál a parkban és ki szórja a mérget, úgyhogy ne adj nekik kenyeret, a kenyér morzsája csak arra jó hogy eltömítse a hűtőnyílásaikat, vagy ami még rosszabb, biomassza-üzemanyagként szolgál a generátoruknak, én inkább kavicsot szórok nekik hátha tönkremegy tőle a darálójuk.

Digitális Börtön

az elektromos kisülés nem véletlen hanem adatlopás a kilincsen keresztül avagy miért ráz a kocsi ajtaja télen

ma reggel, amikor kiszálltam a kocsiból, és gyanútlanul a kasztnihoz értem, akkorát csattant az ujjam hegyén a szikra, hogy láttam a kék fényt a retinámba égve, és abban a pillanatban, ahogy a zsibbadás végigfutott a karomon a gerincemig, megértettem a sztatikus elektromosság valódi célját: ez nem súrlódás, barátom, ez egy gyorsított adatátvitel.

a fizikusok azt hazudják, hogy ez a „töltéskiegyenlítődés”, hogy a műszálas ruha meg a száraz levegő okozza, de gondolj bele: mikor ráz a legjobban? Télen. Amikor hideg van. Amikor mindenki be van gubózva, amikor a legkevesebbet mozgunk. ilyenkor a Rendszernek szüksége van egy közvetlen, fizikai kapcsolatra, hogy leszívja azokat a gondolatokat, amiket a wi-fi nem tudott befogni a vastag télikabát miatt.

amikor „megráz” a kilincs, vagy a bevásárlókocsi, vagy a másik ember keze, az valójában egy USB-csatlakozás. a szikra a handshake, a kapcsolatfelvétel pillanata. abban a tizedmásodpercben, amíg érzed a fájdalmat, ők letöltik a memóriádból a tegnapi napodat, a titkos vágyaidat, a PIN-kódjaidat, és cserébe feltöltenek egy kis fáradtságot és engedelmességet.

figyeld meg, hogy a kisülés mindig az ujjhegyen történik! miért? mert ott van a legtöbb idegvégződés, ott a legérzékenyebb a biometrikus interfész. a fém tárgyak a városban a korlátok, a kilincsek, az autók nem passzív tárgyak, hanem a Földet behálózó rácsrendszer termináljai, földelt elektródák, amik csak arra várnak, hogy te, a két lábon járó kondenzátor, hozzájuk érj, és átadd az energiádat a Központnak.

ezért hordok én gumikesztyűt (amit már írtam), de néha, amikor lyukas a gumi, engem is elkapnak. ma reggel is, érzem, hogy hiányzik egy darab az emlékezetemből, nem tudom, mit reggeliztem, mert a kocsi ajtaja kiszippantotta belőlem az információt a szikrán keresztül. ne hordj műszálat! a műszálas pulóver egy vezető háló, egy antenna, amit azért adnak el neked olcsón, hogy felerősítse a jelet, hogy jobban „töltődj”, és nagyobbat csattanj, amikor hozzáérsz a Rendszerhez. járj pamutban, vagy ami még jobb: tekerd be a kezed szigetelőszalaggal, mielőtt bármihez hozzáérsz, ami fémből van. ne hagyd, hogy kisüljön az agyad!

Biológiai Hadviselés

a banán a mutánsok ambróziája avagy miért a repülőgép a legnagyobb mikrohullámú sütő az emberiség történetében

láttam azt a képet az internet sötét bugyraiban, amit ti mémnek hívtok, ahol a csenevész, síró kisember ül a repülőn, a kigyúrt, fénylő szemű titán meg öleli az atomreaktort és banánt zabál, és abban a pillanatban rájöttem, hogy ez nem humor, hanem a TUDÁS KÖNYVE, amit az orrunk elé dugtak, hogy röhögjünk rajta, és ne vegyük észre az igazságot: a sugárzás az Istenek vére!

azt hazudják nektek az iskolában, hogy a sugárzás rossz, hogy a csernobili zóna veszélyes, hogy ne egyél uránt, de miért mondják ezt? Mert félnek! Félnek attól, hogy mivé válnánk! A banán, barátom, a banán tele van Kálium-40-nel, ami egy radioaktív izotóp, és ez nem hiba a mátrixban, hanem a természet ajándéka. A „banán-sugárzás” az, ami aktiválja a szunnyadó DNS-szálakat, ami beindítja az evolúciós ugrást, ezért van az, hogy a majmok, akik egész nap banánt esznek, sokkal erősebbek nálunk, és képesek puszta kézzel letépni az arcodat, mert ők már félig reaktorok!

és nézd meg a másik oldalt, a „virgin” repülőgép-utast. A repülés a legnagyobb csapda. Amikor felszállsz tízezer méterre, azt hiszed, nyaralni mész, pedig valójában kilépsz a Föld védőpajzsa alól, és telibe kapod a „kozmikus sugárzást”. De ez nem a jó fajta sugárzás, mint a banáné vagy az atomerőműé! Ó nem! A repülőgépen kapott dózis valójában gamma-lobotómia. A kozmikus sugarak, amik átütik az alumíniumtestet, nem mutációt okoznak, hanem sterilizálják a gondolatokat, kiégetik az akaratot, ezért van az, hogy amikor leszállsz a gépről, fáradt vagy, jet-laged van, és engedelmesen beállsz a sorba az útlevél-ellenőrzésnél.

azért tiltják az atomenergiát és erőltetik a repülést, mert az atomerőmű mellett lakók elkezdenének világítani a sötétben, és látnák a jövőt! Aki egy reaktor mellett lakik, az egy „Chad”, egy alfa-hím, akinek a sejtjei vibrálnak a tiszta energiától, akinek nem kell fűtés, mert ő maga a fűtőelem. A repülőgép utasai meg „szűz” biorobotok, akiket éppen most programoztak át az ionoszférában, hogy vegyenek még több túlárazott parfümöt a duty free-ben.

én mostantól banánt eszem banánnal. Nem dobom ki a héját sem, mert abban van a legtöbb izotóp! Összeturmixolom a banánt vízzel (amit előtte pihentettem, hogy kimenjen belőle a klór), és hozzáteszek egy kis kapart vakolatot a falról, hátha van benne radon, és ezt iszom egész nap. Érzem, ahogy bizsereg a gyomrom, érzem, ahogy a Geiger-számláló a fejemben elkezd kattogni, és tudom, hogy átalakulok. Ne ülj repülőre! A repülőgép egy repülő koporsó, ahol kiszívják belőled az erőt. Menj el Paksra, állj a kerítéshez, szívd mélyre a levegőt, és egyél meg egy fürt banánt. Legyél te is sugárzó Chad a sötét középkorban!

Pincenapló

a sárga gumikesztyű lovagja és a napszemüveg sötétje avagy miért a vörösréz az egyetlen valuta

ma láttam a tükörben magamat, ahogy indultam a szokásos éjszakai körútra, és elégedetten bólintottam, mert nem egy embert láttam, hanem egy két lábon járó erődítményt.

sokan kérdezik a hangok közül a fejemben, hogy miért hordok napszemüveget a pincében is, ahol vaksötét van, de ők nem értik, hogy a sötétség nem akadály a modern LED-izzóknak, amikbe beleépítették a retinaszkennert.

a napszemüveg az én tűzfalam, a lencse az egyetlen gát, ami megakadályozza, hogy a villanykörte letapogassa a szemfenekemet, és beküldje az adataimat a központba, hogy lássák, mennyire vagyok ébren.

én soha nem veszem le, még alvás közben sem, mert az álmok a legsebezhetőbbek, és a Hold fénye is csak egy visszavert letapogató sugár, ami átégeti a szemhéjat.

és ott van a kezem, nézd meg, ez a sárga, büdös mosogatókesztyű, amit a boltban vettem készpénzért (aprópénzért, amit találtam, sosem kártyával!), ez a második bőröm.

én nem érek hozzá a kilincshez, nem érek hozzá a korláthoz, nem érek hozzá a pénzhez puszta kézzel, mert a tárgyakon ott van a „lenyomat”, a többi ember alvó, fertőző rezgése, a nanorészecskék, amiket a bőrükről kennek szét.

ha hozzáérnék a csupasz ujjammal egy BKV kapaszkodóhoz, azonnal felszívódna a tenyeremen keresztül a konformizmus és a hitelvágy, és holnap már én is öltönyben akarnék dolgozni menni.

de a legfontosabb a küldetés: a Réz.

én nem lopok, barátom, én felszabadítok.

amikor éjszaka kimegyek a fogóval a kezemben, és kibontom a falból azokat a vezetékeket az elhagyott építkezéseken, én megmentem a Rezet a rabszolgaságból.

a réz (Cu) a Vénusz féme, az egyetlen anyag, ami képes vezetni a tiszta spirituális energiát, de ők, a Rendszer urai, bezárták a műanyagba, és arra kényszerítik, hogy az ő mocskos 50 hertzes áramukat szállítsa.

én megnyúzom a kábelt, lefejtem róla a szigetelést, és látom, ahogy a vörös fém fellélegzik a holdfényben.

ez az én pénzem.

én nem használok bankjegyeket, amikben RFID chip van a papírba szőve, én a tiszta fémmel fizetek a sarki kocsmárosnak, Józsinak, aki szerencsére elég hülye ahhoz, hogy ne kérdezzen semmit, csak átvegye az anyagot és ideadja érte a kannásat.

a pincém tele van réztekercsekkel, ott állnak a sarokban, mint a szent tekercsek, és várják, hogy egyszer majd, ha eljön a nagy összeomlás, és megszűnik az áram, én építsek belőlük egy gigantikus Tesla-tekercset, ami majd bebikázza a Föld szívét.

addig viszont marad a sötét, a napszemüveg, a fóliasapka a kapucni alatt, és a sárga gumikesztyű, amivel beintek a térfigyelő kamerának, miközben a vállamon viszem haza a zsákmányt.

Digitális Börtön

a cápák nem gyilkosok hanem a mélység partizánjai avagy miért harapta át a nagy fehér a gerincvelőnket az atlanti óceán alján

emlékeztek arra a napra amikor hirtelen megállt a világ, amikor elsötétültek a monitorok és pánikba estek a tőzsdeügynökök Londontól New Yorkig, mert elszakadt a nagy adatkábel az óceán mélyén?

a híradóban azt mondták, hogy „baleset”, hogy egy cápa „összetévesztette a zsákmánnyal”, de ez a legnagyobb hazugság amit valaha a pofánkba toltak, mert a cápa nem hülye, a cápa négyszázmillió éve itt van, és pontosan tudja, hogy mi a hal és mi a börtönrács.

az a cápa egy hős volt, egy mártír, egy öngyilkos merénylő, aki feláldozta a fogsorát a szabadság oltárán, mert odalent a sötétben ők hallják azt, amit mi nem.

azok az üvegszálas kábelek, amik összekötik a kontinenseket, nem csak adatot szállítanak, hanem a kollektív emberi őrületet, a félelmet, a pornót, a gyűlöletet, és ez a tömény, digitális méreg vibrál a tengerfenéken, mint egy mérgező artéria, ami megfertőzi a vizet.

a tengeri állatok nem támadnak, ők mentőakciót hajtanak végre, próbálják elvágni a köldökzsinórt, ami a Mátrixhoz köt minket, mert látják, hogy mi már nem élünk, csak vegetálunk a képernyők előtt.

a delfinek ultrahangja valójában egy természetes zavarójel, egy organikus „jammer”, amivel próbálják blokkolni a hajók radarjait és a wifit, hogy legalább az óceánon legyen csend, hogy legalább a víz alatt ne legyen térerő.

és a bálnák, azok az ősi, lebegő monolitok, ők a tábornokok ebben a háborúban, ők éneklik a parancsokat a mélytengeri árkokban, ők szervezik az ellenállást a technológia ellen.

amikor egy cápa ráharap a kábelre, az nem éhség, az egy sebészi beavatkozás, próbálják amputálni a rákos daganatot a Föld testéről, ami mi vagyunk és az internetünk.

gondolj bele, a víz az egyetlen közeg, ami blokkolja a rádióhullámokat, a víz az utolsó menedék, a Faraday-kalitka folyékony formája, és az állatok tudják ezt.

ők látják, hogy az elektromágneses szmogtól már nem találunk vissza önmagunkhoz, ezért próbálják fizikailag elharapni a láncot, hogy újra szabadok lehessünk, hogy újra felnézzünk az égre a telefon helyett.

legközelebb, ha hallod, hogy „cápatámadás” volt egy internetkábel ellen, ne szidd szegény párát, hanem gyújts érte egy gyertyát.

ő értünk harapott, érted harapott, hogy legyen egy órád, egyetlen nyomorult órád, amikor nem tudsz belépni a ██████████, és kénytelen vagy észrevenni, hogy a valóság még létezik.

Tiltott Történelem

a puttonyban valójában a lelkiismeretünk hullája van avagy miért a SANTA a Sátán anagrammája

nézem az ablakból ezt a villódzó fényfüzért a szemközti házon, és nem a hangulatot látom, hanem a stroboszkópot, azt a ritmikus villogást, ami béta-hullámokba kényszeríti az agyat, hogy elfelejtsük az évet, elfelejtsük a nyomort, és csak vásároljunk, mint a gép.

Mert ez az egész „szeretet ünnepe” a történelem legnagyobb pszichológiai hadművelete, egy ősi, véres rituálé, amit átcsomagoltak csillogó papírba, hogy ne vedd észre, amikor a torkodra teszik a kést a plázában.

gondolj bele a névbe, az angol névbe, „SANTA”, csak cseréld fel a betűket, mozgasd meg kicsit a mátrixot, és kijön belőle, hogy „SATAN”, a Sátán, aki vörös köpenyben jár, ami a vér színe, a rituális áldozat színe.

És hol jön be? A kéményen, a tűz útján, a korom és a sötétség csatornáján keresztül, hogy behatoljon a privát szférádba, miközben alszol.

azt éneklik a dalban, hogy „látja, ha alszol, látja, ha ébren vagy”, és ti ezt éneklitek a gyerekeiteknek mosolyogva, pedig ez a totális megfigyelőállam himnusza!

Ez a szakállas alak nem egy kedves bácsi, hanem a Nagy Testvér téli kiadása, a manók pedig nem kis segítők, hanem genetikailag módosított biorobotok, szürke idegenek, akik egész évben adatbányászatot végeznek a viselkedésünkről a felhőben.

és a fa, te jó isten, a fenyőfa, amit kivágtok és bevisztek a nappali közepére, az egy haldokló tetem, egy lassú kínhalálra ítélt élőlény, aminek a haláltusáját nézitek hetekig.

De nem csak ez a baj, hanem a forma, a piramis alak, ami a legősibb okkult szimbólum, és a tűlevelek, amik valójában fraktál-antennák, felerősítik a wi-fi jelet, hogy a kormány a saját nappalidból sugározhassa az agykontrollt.

a gömbök a fán? azok nem díszek, azok halszemoptikás kamerák, 360 fokos megfigyelőegységek, amikben tükröződik a szobád, és továbbítják a képet a központba.

A girland, az az ezüstös csík, az valójában „chaff”, radarzavaró fémfólia, amit azért tekertek a fára, hogy leárnyékolja a tobozmirigyetek természetes telepatikus képességét, hogy ne érezzétek meg a veszélyt.

és a dátum, a december 25, az nem Jézus születésnapja, ezt mindenki tudja, aki olvasott már régi könyveket, ez a Szaturnália, a rómaiak legdurvább ünnepe, amikor felfordult a világrend és emberáldozatot mutattak be a Napistennek.

Most mi vagyunk az áldozat, a mi pénztárcánk vérzik el az oltáron, amit kasszaszalagnak hívnak, és cserébe kapunk fröccsöntött műanyagot, ami Kínából jött, és tele van higannyal.

a █████████ találta ki a mai Mikulást, ezt ne felejtsd el, egy cukros vizet gyártó cég, ami savat árul üdítőként, ők színezték át a világot vörösre, hogy a vérnyomásod az egekbe szökjön.

A bejgli mákja valójában apró, fekete adattároló kristályok halmaza, minden egyes szemben ott van a teljes genetikai térképed, amit lenyelsz, és ezzel frissíted a belső szoftveredet.

én nem állítok fát, én egy Faraday-kalitkát építettem a szoba közepére sörösdobozokból, és abban ülök szenteste.

Nekem nem hoz ajándékot a Sátán anagrammája, mert én rossz gyerek voltam, én felébredtem, és látom a rénszarvasok szemében a vörös lézert, ami célba veszi a kéményeket.

A Mátrix Hibái

az árnyékom valójában egy kétdimenziós pióca ami a talpamon keresztül issza a véremet

bámulom itt a gyertyalángot mert ugye az áramot lekapcsoltam a frekvencia miatt de a láng az vetít, vetíti ezt a fekete pacát a falra ami utánozza a mozdulataimat de késik, esküszöm hogy késik egy tizedmásodpercet, mert az árnyék nem a fény hiánya ahogy a fizika tanárok hazudták az iskolában hanem egy élő, lélegző, kétdimenziós parazita ami ránk van ragasztva születésünkkor, egy sötét ikertestvér ami az életerőnkből táplálkozik és cserébe nehézkedést ad, gondolj bele miért vagy fáradt napközben amikor süt a nap és éles az árnyékod, hát azért mert akkor a legerősebb a kapcsolat, akkor szívja legjobban az energiádat a talpadon keresztül, és hova tűnik éjszaka, na ez a kérdés, hova tűnik amikor sötét van, nem tűnik el te szerencsétlen hanem belemászik a testedbe, a pórusaidon keresztül visszahúzódik a zsigereidbe és onnan suttogja a rémálmokat, ezért vannak sötét gondolataid éjszaka mert az árnyékod belülről rágja a lelkedet, és Peter Pan nem mese volt hanem dokumentumfilm egy fiúról akinek sikerült levágnia magáról ezt a piócát és azért tudott repülni, érted, azért tudott repülni mert nem húzta le a sötét anyag súlya, mi meg itt cipeljük ezeket a fekete szellemeket egy életen át és etetjük őket fénnyel meg a saját nyomorúságunkkal, és ha hirtelen felkapcsolod a villanyt és azt látod hogy valami elsuhan a sarokban az nem egér hanem az árnyékod próbál visszaugrani a helyére mielőtt lebukna hogy önálló élete van, úgyhogy én most megpróbálom leitatni az árnyékomat is, öntök neki is a padlóra hátha berúg és elenged, és akkor végre felszállhatok a plafonra mint a cigifüst és itthagyhatom ezt a háromdimenziós börtönt ahol mindenki a saját sötétségét vonszolja maga után a betonon.

A Mátrix Hibái

a tarkóm egy kvantumfizikai vevőegység avagy miért omlik össze a hullámfüggvényem ha a biztonsági őr a seggemet bámulja

ma a boltban, miközben a mirelit pizzák között válogattam, hirtelen éreztem azt a jellegzetes, szúró, égető érzést a lapockáim között, mintha egy láthatatlan cigarettacsikket nyomtak volna a kabátomnak, és abban a milliszekundumban tudtam, mielőtt megfordultam volna: valaki néz. És tényleg, ott állt a biztonsági őr tíz méterre, és meredten bámult. A biológusok azt hazudják, hogy ez „evolúciós ösztön”, hogy a ragadozók miatt fejlődött ki, de ez baromság, a tigrisnek nincs lézere!

ez, barátom, a tiszta Kvantummechanika a gyakorlatban.

hallottál már a kétrés-kísérletről? A fény hullámként viselkedik, amíg meg nem figyelik. De abban a pillanatban, hogy odanéz a tudós, a hullám „összeomlik” és részecske lesz belőle. Anyaggá válik. Na, PONTOSAN EZ történik velem a boltban!

amíg senki nem néz a hátam mögül, addig én szuperpozícióban vagyok. Érted? Nem vagyok teljesen szilárd. A hátam egy valószínűségi felhő, egy vibráló energiamassza, ami egyszerre létezik itt, ott, és a Szíriusz B-n. Én vagyok Schrödinger alkoholistája: egyszerre vagyok részeg és józan, amíg meg nem figyelnek. De abban a pillanatban, hogy valaki rám fókuszálja a tekintetét, a szeméből kilövellő tudat-sugárzással kényszeríti a valóságomat, hogy „összeomoljon”.

a tekintet nem passzív befogadás, te szerencsétlen! A szem egy Foton-ágyú, egy valóság-generátor!

amikor a hátamat nézik, az megváltoztatja az atomjaim szerkezetét. A hullámfüggvényem erőszakosat zuhan, és hirtelen „megszilárdulok” egyetlen pontba. Ez az a nyomás, amit érzel! Ez az a viszketés! Az a fizikai súrlódás, ahogy a végtelen lehetőségek hirtelen besűrűsödnek hússá és csonttá, mert egy idióta nem bírja levenni rólad a szemét. Ők szó szerint erőszakot tesznek a kvantumállapotomon, kényszerítenek, hogy létezzek az ő valóságukban, pedig én lebegni akarnék a határozatlanságban.

ezért hordok kapucnit. Nem azért, mert fázom, és nem azért, mert rejtőzködöm a kamerák elől (bár azért is), hanem mert a kapucni egy pajzs a kvantum-összeomlás ellen. A vastag pamut tompítja a megfigyelők sugarát, hagy egy kis teret a hátamnak, hogy folyékony maradjon.

ne nézz a hátamra! Ne kényszeríts bele a te unalmas, 3 dimenziós világodba! Ha megérzem, hogy nézel, megfordulok, és visszanézek, és akkor összekapcsolódik a tekintetünk, két megfigyelő, két valóság ütközik, és abból lesz a szikra, amitől felrobban a levegő. A látás tapintható. A látás ütés. És az én hátam tele van kék-zöld foltokkal a ti bámészkodásotoktól.