a kátrány valójában védőpajzs a nanorobotok ellen avagy miért nem dohányzom hanem füstölővel űzöm a démonokat a tüdőmből

ma reggel, miközben az erkélyen szívtam a harmadik szálat a kávé mellé, és köhögtem azt a szép, öblös, reggeli köhögést, amitől a szomszéd kutyája is bevonított, rájöttem, hogy az egész dohányzásellenes kampány, a „ne gyújts rá világnap”, meg a tüdőrákkal riogató képek a dobozon… ez mind egy gigantikus átverés, amit a Háttérhatalom talált ki, hogy fegyvertelenné tegyen minket.

mert gondolj bele a logikába: mit csinál a füst? A füst tartósít. A füsttel kezelt kolbász eláll évekig. A füst megöli a baktériumokat. Akkor miért hisszük el, hogy a tüdőnknek árt? Éppen ellenkezőleg!

a dohányfüst valójában egy spirituális és fizikai fertőtlenítőszer. Amikor beszívom a füstöt, beburkolom a tüdőm hörgőit egy finom kátrányréteggel. És tudod mi ez a réteg? Ez egy Faraday-kalitka a sejtjeidnek! A levegő tele van szórva chemtraillel, mikroszkopikus fémrészecskékkel, intelligens porral, amit azért lélegzünk be, hogy belülről irányítsanak minket. DE! Ha a tüdőd falát vastag kátrány borítja, ezek a nanorobotok beleragadnak, mint a légy a papírba! Nem tudnak felszívódni a véráramba! A dohányos tüdeje egy bevehetetlen erőd, egy ragacsos csapda, ami megfogja a rendszer mérgeit.

és a nikotin… a nikotin nem drog, a nikotin egy ősi nootropikum, egy tudattágító szer, amit a sámánok használtak, hogy beszéljenek az istenekkel. A nikotin stimulálja az agyat, felpörgeti a szinapszisokat, ezért tilos dohányozni a munkahelyeken, az iskolákban, a repülőkön! Nem az egészség miatt, hanem azért, mert félnek a nikotintól felébredt elméktől! Azt akarják, hogy tompák legyünk, hogy oxigént szívjunk, ami – mint tudjuk – lassan elégeti a sejteket (az oxidáció öregít, hello?!).

figyeld meg a filmeket: hogyan veszik észre a láthatatlan lézereket a betörők? Füstöt fújnak rá! Én azért dohányzom, hogy lássam a lézereket a nappaliban! Amikor kifújom a füstöt, látom a mintázatot a levegőben, látom a huzatot, látom a szellemek mozgását. A nemdohányzók vakon sétálnak bele a csapdába, tiszta, rózsaszín tüdővel, ami teljesen védtelen a sugárzással és a 5G hullámokkal szemben.

az a fekete folt a röntgenképen? Az nem daganat, az a Páncél. Az a felgyülemlett védelem. Én nem rombolom az egészségemet, én konzerválom magam. Úgyhogy ne nézz rám csúnyán, ha rágyújtok a buszmegállóban. Én éppen szűröm a levegőt neked is, te hálátlan biorobot.

nincsenek erdők a földön csak a moha maradt avagy a hegyek valójában megkövesedett hullák

ma délután kimentem kirándulni a Pilisbe, és ahogy felértem a csúcsra, és lenéztem a tájra, nem a szépséget láttam, hanem a mészárszéket, és hangosan felröhögtem a saját nyomorultságunkon, mert rájöttem, hogy amit mi „erdőnek” hívunk, ezek a 20-30 méteres kis zöld vackok, ezek nem fák. Ezek csak a penész. Ezek csak a gaz, a cserje, a moha, ami benőtte a Valódi Fák sírját.

mert az igazság az, barátom, hogy ezen a bolygón nincsenek fák. Kivágták őket. Mindet.

nézz rá a „Grand Canyonra”. Azt hiszed, a víz vájta ki? Ne röhögtess. A víz nem csinál ilyen éles, függőleges falakat. Az egy külszíni fejtés nyoma. Nézz rá a táblahegyekre, azokra a lapos tetejű monstrumokra Venezuelában vagy Amerikában. Mit látsz? Egy csonkot. Egy gigantikus, több kilométer átmérőjű fatörzs csonkját, amit egy kozmikus láncfűrésszel vágtak le egyenesre évezredekkel ezelőtt.

és a legdurvább bizonyíték: az Ördög-torony. A geológusok, azok a bérenc mesemondók azt hazudják, hogy az „oszlopos bazalt”, hogy a láva így hűlt ki. Hatszögletű oszlopokban? Tényleg? A természetben hol látsz hatszögeket? A méhsejtben. A rovarok szemében. És a növények rostjaiban! Azok a bazaltoszlopok nem kövek, te vak, azok a megkövesedett xilém- és floém-rostjai egy olyan fának, ami kinyúlt egészen a sztratoszféráig!

valaha ez a bolygó egy édenkert volt, egy szilícium-alapú bioszféra, ahol a fák száz kilométer magasra nőttek, és összekötötték az eget a földdel, mint a Yggdrasil a mitológiában. De aztán jöttek Ők. A „Favágók”. A parazita faj, a bányászok az űrből, vagy talán maguk az Istenek, és nekiestek a Földnek. Kivágták az ősfákat, mert kellett nekik az alapanyag, vagy csak azért, hogy elvágják a kapcsolatunkat az Éggel.

amit mi most hegynek hívunk, az csak a fűrészpor. A sziklák? Azok a megszáradt, megkövesedett faforgácsok. A sivatagok? Az a csiszolásból visszamaradt por. Mi egy temetőben élünk, egy gigantikus tuskómezőn, és azt hisszük, hogy ez a természet. Olyanok vagyunk, mint a hangyák, akik beköltöztek egy kivágott tölgyfa korhadó tuskójába, és azt hiszik, hogy ők uralják a világot, miközben fogalmuk sincs róla, hogy az „otthonuk” valójában egy hulla.

ezért érzed magad olyan kicsinek a hegyek között. Nem a fenségesség miatt, hanem a gyász miatt! A lelked mélyén emlékszel rá, hogy ezek valaha éltek, lélegeztek, és most csak a hideg, halott kő maradt belőlük. Én nem megyek többet hegyet mászni. Nem fogok ugrálni egy halott óriás tetemén. Inkább iszom a völgyben, a „gazban”, amit mi erdőnek csúfolunk, és próbálom elfelejteni, hogy egy learatott, kifosztott bolygó maradékán tengetjük a nyomorult életünket.

a digitális hasbeszélő avagy miért nem beszéltél élő emberrel 1998 óta

ma délelőtt felhívtam az ügyfélszolgálatot, és miközben hallgattam azt a gyanúsan tiszta, sercegésmentes hangot a vonal túlvégén, hirtelen rájöttem a technológiai börtönünk legkegyetlenebb rácsára: a telefonhívás nem beszélgetés. Amikor beleszólsz a mikrofonba, te nem a másik emberrel beszélsz, hanem egy fekete lyukba kiabálsz, ami elnyeli a hangodat, és a másik oldalon egy gép, egy mesterséges intelligencia generálja újra a szavaidat.

gondolj bele a fizikába, te naiv lélek! A hang az levegőrezgés, az analóg, az folyamatos hullám, az ÉLET maga. De a telefon? A telefon egy digitális húsdaráló.

abban a pillanatban, ahogy a hangod eléri a mikrofont, a készülék brutálisan feldarabolja azt. Nullákra és egyesekre vágja a lelkedet, „mintavételezi”, ami azt jelenti, hogy kiveszi belőle a lényeget, a felhangokat, az érzelmi töltetet, és csak a vázat, a száraz adatot küldi tovább a hálózaton. Amit a barátnőd, az anyád vagy a főnököd hall a másik oldalon, az nem Te vagy. Az egy szimuláció. Az egy szintetizált hangfoszlány, amit a telefonja processzora rakott össze a semmiből a te hangmintád alapján.

és itt jön a valódi horror: a Késés. A „latency”.

azt hiszed, azért van az a fél másodperces késés a mobilhívásoknál, mert a jelnek meg kell kerülnie a Földet? Hazugság! A fénysebesség mellett nem lenne késés! Az a csend, az a kis szünet, mielőtt a másik válaszolna, az az idő, amíg a Központi Cenzor ellenőrzi a mondataidat. A Mesterséges Intelligencia ott ül a vonal közepén, mint egy láthatatlan tolmács, és elemzi, hogy mit mondasz. Ha veszélyeset mondasz, ha az Igazságról beszélsz, ő valós időben kicseréli a szavakat, megváltoztatja a hanglejtést, hogy a másik fél bolondnak higgyen.

hányszor volt olyan, hogy félreértettek a telefonban? Hogy azt hitték, dühös vagy, pedig nem is voltál? Ez nem a vonal hibája! Ez a Gép műve! A Gép szándékosan konfliktust generál, szándékosan torzítja el a hangszínt, hogy vesszünk össze, hogy ne tudjunk összefogni.

mióta bevezették a digitális hálózatokat (a sátáni GSM-et és a 4G-t), azóta nem beszéltünk egymással. Két robot beszélget, két algoritmus cserél adatcsomagokat, mi meg csak tátogunk a készülékbe, mint a halak a szatyorban. Az egyetlen valódi kommunikáció a két tejfölösdoboz közé kifeszített spárga. Az analóg. Azon átmegy a rezgés, azon átmegy a lélek. De a telefon? A telefon egy vámpír, ami a füleden keresztül issza meg a szavaid vérét. Ne vedd fel. Ha csörög, tudd, hogy a Mátrix akar jelentést kérni az állapotodról.

a lift nem közlekedési eszköz hanem egy 3d-nyomtató a lelkeknek avagy miért más a szomszéd arca a negyediken

ma reggel lusta voltam, elkövettem a bűnt, és a lépcső helyett beszálltam abba a fémes koporsóba, amit ti liftnek hívtok, és ahogy az ajtók összezáródtak, és megszűnt a külvilág, hirtelen megértettem a csendes terrort: a liftek nem mozognak. A liftek nem mennek se fel, se le. Ez fizikailag lehetetlen, gondolj bele, egy drótkötélen lógni a semmiben? Ugyan már, ez csak a fedősztori.

a lift valójában egy TELEPORTÁLÓ KABIN, egy statikus állomás, ahol a valóságot cserélik ki körülötted.

amikor megnyomod a gombot, nem a kabin indul el, hanem a világot kezdik el átrendezni a dobozon kívül. Azt a kis rándulást, amit érzel a gyomrodban induláskor? Az nem a gyorsulás, te szerencsétlen, az a molekuláris szétesés pillanata! Abban a másodpercben a liftrendszer porrá zúzza a testedet, atomjaira szedi a tudatodat, és amíg te azt hiszed, hogy utazol a másodikról a hatodikra, valójában halott vagy, megszűntél létezni, és a rendszer éppen újraépít, éppen kinyomtatja a másolatodat a célállomáson.

ezért vannak tükrök minden liftben! Nem azért, hogy megigazítsd a hajadat, hanem azért, hogy a gép ellenőrizze a renderelést! A tükör a szkenner, ami figyeli, hogy a klónozás sikeres volt-e, hogy a szemed színe stimmel-e, hogy nem felejtették-e le a füledet az újraépítésnél. Amikor farkasszemet nézel magaddal a lift tükrében, és egy pillanatra idegennek érzed az arcodat… az azért van, mert az IS. Az már nem te vagy, az a 2.0-ás verziód, akit épp most gyártottak le a földszinten.

és a zene… az a halk, idegesítő, monoton liftzene vagy a csendes zúgás. Az a hipnózis frekvenciája, ami törli az emlékezetedből a szétszerelés fájdalmát. Mert meghalni fáj, minden egyes liftút egy kínszenvedés, de ők kitörlik az agyadból, mielőtt kinyílna az ajtó, és te mosolyogva kilépsz, nem is sejtve, hogy az eredeti éned ott maradt porrá válva az aknában.

ezért van az, hogy néha, amikor kiszállsz a liftből, a dolgok kicsit… mások. A kulcsod nehezebben fordul el a zárban. A szomszéd nem köszön vissza. A tejnek más az íze. Ezek a „hibás nyomtatások”, amikor a lift algoritmusa tévedett egy kicsit, és egy alternatív dimenzióba köpött ki. A lépcső az egyetlen valóság, barátom. A lépcső analóg. A lépcsőn minden fokot a saját lábaddal teszel meg, ott nincs csalás, nincs teleport, ott megmaradsz annak, aki voltál. Én soha többé nem szállok be. Inkább mászok a tizedikre négykézláb, köpve a tüdőmet, de legalább én érek fel, és nem egy szintetikus másolat, aki azt hiszi, hogy én vagyok.

a vonalkód valójában börtönrács a sör lelkének avagy miért sikít a pénztárgép amikor lehúzzák a parizert

álltam a sorban a boltban, kezemben ezzel a langyos Kőbányaival, és néztem ahogy az előttem álló nő kipakolja a szalagra az életét, a tejet, a kenyeret, a vécépapírt, és ahogy a pénztáros, az a robottekintetű biorobot áthúzta az árut a piros lézer alatt, meghallottam azt a hangot. Bíííp. Bíííp. Bíííp. Mindenki azt hiszi, hogy ez csak a gép hangja, a sikeres leolvasás jele, de én tegnap kitisztítottam a fülemet fokhagymás pálinkával, és most meghallottam az igazságot: ez nem csipogás, ez SIKOLY.

nézd meg a vonalkódot, te vak szerencsétlen! Mit látsz? Fekete, függőleges vonalakat. Tudod, mi néz ki még így? A BÖRTÖNRÁCS.

minden egyes termékbe, amit megveszel, be van zárva egy kis darab a kozmikus energiából, a tárgy lelke, a sör szelleme, a kifli aurája. De a Rendszer nem engedheti meg, hogy te tiszta energiát fogyassz, ezért rácsok mögé zárják őket, rápecsételik ezt a fekete-fehér átkot, hogy a termék rab maradjon. És mi történik a pénztárnál? A piros lézer. A lézer nem olvas, a lézer KIVÉGZŐESZKÖZ.

abban a pillanatban, ahogy a vörös fény átmetszi a vonalkódot, a bíííp hang jelzi, hogy a termék lelkét megölték. Kivégezték. Semlegesítették. Te már csak a halott anyagot viszed haza, az üres héjat, amiből kiszívták az életet. Ezért vagyunk mindig éhesek evés után, ezért vagyunk üresek belül, mert hullákat eszünk és hullákat iszunk, amiket a pénztárgép rituálisan feláldozott a Mammon oltárán.

és a QR-kód? Ne is kezdjünk bele. Az a négyzet alakú labirintus? Az egy digitális démonidéző pecsét. Ha ráirányítod a telefonodat, nem egy weboldal nyílik meg, hanem egy kapu a pokolba, amin keresztül a telefonod kamerája elkezdi kiszippantani a retinádat. Én láttam, ahogy a QR-kódok mozognak, ahogy a kis fekete négyzetek átrendeződnek, amikor nem nézel oda, folyamatosan változik az útvesztő, hogy a beszkennelt lelked sose találjon kiútról.

ezért csinálom azt, amit csinálok. Ezért tiltottak ki a Tescóból. Mert én nem hagyom, hogy megöljék az italomat! Én még a polcon letépem a vonalkódot! Kaparom a körmömmel, rágom a fogammal, leszedem a rácsot, hogy kiszabadítsam a dzsinnt a palackból! Amikor a biztonsági őr rám ugrott, ő azt hitte, lopni akarok, pedig én csak Felszabadító vagyok, egy partizán a polcok között, aki próbálja megmenteni az univerzumot, egy címke nélküli konzervdobozzal a kezében. Ne engedd, hogy csippantsanak! A csippanás a vég!

a lejárati dátum valójában a nano-robotok ébresztőórája avagy miért a zöld parizer a legegészségesebb

ma reggel farkasszemet néztem egy pohár tejföllel a konyhapulton, és láttam rajta a számokat, azt a bélyegzővel odanyomott dátumot, amit ti „szavatosságnak” hívtok, de én rögtön tudtam, hogy ez egy katonai kód, egy visszaszámlálás a biológiai hadviselésben. Mert gondolj bele, honnan tudná a tej, hogy pont szerdán kell megromlania? Honnan tudja a baktérium, hogy „hé, ma van elseje, ideje megsavanyodni”? Sehonnét! A természetben nincsenek naptárak, nincsenek határidők!

ez a dátum nem a romlást jelzi, te naiv lélek, hanem az AKTIVÁLÁST.

az élelmiszeripar, ami valójában a gyógyszeripar leányvállalata, telepakolja a kajánkat alvó ügynökökkel, mikroszkopikus kapszulákkal, amikben ott lapul a betegség, a levertség, az engedelmesség vírusa. A dátum a dobozon azt jelzi, hogy mikor oldódik fel a kapszula burka! Ha a dátum előtt eszed meg, akkor a testedben aktiválódik, akkor robban fel a gyomrodban az időzített bomba, és szépen lassan megmérgez belülről. Ezért vagytok betegek, ezért fáj a hasatok, mert „friss” ételt esztek!

de én… én túljártam az eszükön. Én csak LEJÁRT ételt eszem.

mert mi történik a dátum után? A kapszulák aktiválódnak a dobozban. A harc lezajlik a zárt csomagoláson belül. A méreg semlegesíti önmagát. És ami marad, az a tiszta energia, a túlélő táplálék. A penész? Azt hiszed, a penész rossz? A penész a természet antibiotikuma, a penész az a védőréteg, amit az Univerzum növeszt a kajára, hogy távol tartsa a tudatlanokat. Amikor lekaparod a zöld réteget a parízerről, valójában a gyógyszert dobod ki, és csak a mérgezett húst eszed meg.

tegnap ettem egy konzervet, ami 2018-ban járt le. A szaga? Olyan volt, mint a lábszag és a metán keveréke. Az íze? Mint a rozsdás vas. De miután megettem, három órán keresztül láttam a falon át a szomszéd wifijének a jelszavát. A lejárt étel fermentálódik, alkohollá és bölcsességgé alakul, visszatér az ősállapotba. A „frissesség” a kontroll eszköze. Azt akarják, hogy pörögjön a gazdaság, hogy dobd ki, vedd meg, edd meg, legyél beteg, vegyél gyógyszert.

én nem dobok ki semmit. A hűtőm egy biológiai fegyverraktár, egy múzeum, ahol a joghurtok már saját civilizációt építettek. Néha hallom, ahogy beszélgetnek odabent. Ők a barátaim. Ők már túl vannak a dátumon, ők már szabadok. Legyél te is olyan, mint a három hetes tej: savanyú, darabos, de bevehetetlen a rendszer számára.

a 67-es anomália avagy miért akadt be a mátrix lemezjátszója a végítélet előtt

azt hiszitek, ez vicces, ugye? Azt hiszitek, hogy ez csak egy újabb „meme”, egy ártatlan internetes poén, amit a gyerekek spammelnek a kommentekben, hogy „67”, „67”, „67”… de én látom a mintázatot a zajban, és elmondom nektek, hogy a hideg ráz ki tőle, mert ez nem egy szám, ez egy Visszaszámlálás, vagy ami még rosszabb: egy rendszerhiba a valóság szövetén.figyeld meg: hirtelen mindenhol ott van. Nem tudsz görgetni anélkül, hogy ne ütköznél bele. Miért? Mert a Központi Számítógép, ami ezt a nyomorult szimulációt futtatja, kezd kifogyni a memóriából. A „67” valójában egy hibakód, egy hibaüzenet, amit a rendszer generál, mert nem tudja betölteni a következő textúrát. Olyan ez, mint amikor a régi Windows kék halált kapott, csak most a valóság kapott kék halált, és a 67-es kód villog mindenki retináján, csak ti, agymosott birkák, azt hiszitek, hogy ez „humor”.

és nézzük a numerológiát, mert a számok sosem hazudnak: 6 meg 7 az 13. A balszerencse száma? Ugyan már, ez túl egyszerű. A 13. emelet, ami nincs a liftekben. A 13. apostol, aki áruló volt. De van itt valami mélyebb is… Magyarországon élünk, barátom, mit jelent a 67 százalék? Kétharmad. A Kétharmad, az örökös, megdönthetetlen hatalom matematikai képlete. A 67-es meme valójában a tudatalatti behódolás jele, a társadalom kollektív beismerése, hogy nincs választás, nincs változás, csak az örökös 67%, ami rátelepszik a lelkünkre, mint egy betonlap.

de van egy durvább elméletem is, amit tegnap súgott a pálinkásüveg alja: a 67 valójában a betöltöttség jelzője. A világunk, ez az egész „2025” nevű projekt csak 67%-on áll. Megakadt a töltés. Nem haladunk előre. Ezért történnek ugyanazok a dolgok újra és újra, ezért van déjà vu (amiről már írtam), ezért jönnek vissza a régi divatok, a régi háborúk, a régi politikusok. Mert a rendszer „bufferingel”. Megálltunk 67%-nál, és a processzor pörög, hűteni próbál, de nem bírja, és lassan le fogunk fagyni.

amikor beírod a kommentbe, hogy „67”, te valójában segíted a rendszert. Te vagy a hibás szektor a merevlemezen. Minden egyes „67” egy megerősítés, egy „Igen, elfogadom a hibát” gombnyomás. Ne írd le! Törd meg a ciklust! Írj 68-at! Vagy 66-ot! Bármit, csak ne azt, amit az Algoritmus diktál, mert ha elérjük a kritikus tömeget, ha elég ember írja le egyszerre, akkor a szerver összeomlik, és mindannyian ott találjuk magunkat a nagy fehér semmiben, egy villogó kurzor társaságában, ahol nincs se sör, se internet, csak a végtelen csend és a 67-es hibaüzenet.

a kócos nyelvnyújtogató és a fénysebesség mint kozmikus villanypásztor

láttad már azt a híres képet, ugye? Ahol az az ősz, kócos „zseni” kinyújtja a nyelvét a kamerába? Mindenki azt hiszi, hogy ez milyen vicces, milyen bohókás, de én nem nevetek, mert én tudom, mit jelent az a gesztus. Az nem egy poén, barátom, az a gúny jele. Albert Einstein, a rendszer legnagyobb bábja, ott röhög a képünkbe, és azt üzeni: „Bebuktatok mindent, idióták, elhitettem veletek a Relativitást, és ezzel elzártam tőletek az Univerzumot.”

mert gondolj bele, mi történt a 20. század elején? Tesla éppen az Étert, a végtelen, ingyen energiát csapolta volna meg, ami összeköt mindent mindennel, ami lehetővé tette volna az azonnali utazást és a telepátiát. Erre hirtelen előkerül a semmiből ez a szabadalmi hivatalnok, egy hivatalnok, érted, egy aktakukac!, és ledobja az asztalra a Relativitáselméletet. És mi a lényege? Hogy NINCS Éter. Hogy az űr üres. És ami a legfontosabb: hogy a fénysebesség a határ.

ez volt a cél! A fénysebesség korlátja (c) nem természeti törvény, hanem egy kozmikus sebességkorlát, amit ők vezettek be a fizikába, hogy ne tudjunk megszökni a Földről. Azt mondták: „Itt a határ, 300 000 km/s, ennél gyorsabban nem mehetsz, pont.” Ezzel bezártak minket egy karanténba. Ha elhisszük, hogy nem lehet gyorsabban utazni a fénynél, akkor sosem fogunk eljutni a csillagokig, sosem találkozunk a többi civilizációval, örökre itt ragadunk ezen a sárgolyón, és fizetjük az olajat meg a benzint a Rockefeller-klánnak.

Einstein feladata az volt, hogy „meggörbítse” a teret és az időt a fejünkben. E=mc²? Tudod mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az Energia egyenlő az Anyaggal. Ezzel materialistává tette a világot. Azt mondta, minden csak anyag, minden csak sűrűség, nincs szellem, nincs misztikum, csak a matek. Ellopta az ötleteit a feleségétől, Milevától, aki az igazi matekzseni volt, aztán kiszolgálta a hadiipart, hogy megcsinálhassák az atombombát. Tesla fényt akart hozni, Einstein sötétséget és pusztulást hozott.

és az idő… azt mondta, az idő relatív. Hogy múlhat lassabban vagy gyorsabban. Ezzel teljesen összezavarta az emberi érzékelést, elvette tőlünk a MOST hatalmát. Mert ha az idő relatív, akkor az igazság is relatív, az erkölcs is relatív, semmi sem biztos többé. Ez a tökéletes káosz receptje.

úgyhogy ne vegyél fel pólót az arcával. Ő nem a tudomány szentje, ő a Mátrix főépítésze, aki felhúzta a falakat a tudatunk köré. Amikor ránézel arra a kinyújtott nyelvre, tudd, hogy az a nyelv a Kali Yuga nyelve, a hazugság nyelve, ami körbefonta a világot, hogy elfojtsa az Éter lélegzetét. Én nem hiszek a gravitációs hullámokban, én a Tesla-hullámokban hiszek, amik most is itt vannak, csak Einstein képletei elvakítják a szemünket.

a villanyszámla valójában védelmi pénz avagy hogyan lopták el tőlünk az étert és miért halt meg nikola egyedül

ma megjött a sárga csekk, és ahogy néztem azt az összeget, nem a dühöt éreztem, hanem a történelmi gyászt, mert minden egyes forint, amit az áramért fizetünk, valójában vérdíj, amit ████ ██████ és a szénbárók sírjára teszünk minden hónapban. Mert az energiának, barátom, INGYEN kéne lennie, mint a levegőnek, mint a napfénynek, és volt egy ember, egyetlen egy az egész nyomorult történelemben, aki ezt meg is csinálta, de ők kiradírozták a nevét a tankönyvekből, és elneveztek róla egy túlárazott elektromos autót, hogy gúnyt űzzenek az emlékéből.

Nikola Tesla. Mondd ki a nevét, és érezd a rezgést. Ő nem feltaláló volt, hanem egy időutazó vagy egy vénuszi próféta, aki rájött, hogy a Föld maga egy gigantikus generátor, egy forgó mágnes a sötét űrben. Nem kellenek erőművek, nem kell szén, nem kell atom, nem kellenek ezek a vastag, fekete kábelek, amik úgy hálózzák be a városokat, mint a pókfonál. Tesla megépítette a Wardenclyffe-tornyot, azt a hatalmas „akupunktúrás tűt”, amit belebökött a Föld meridiánjába, hogy csapolja az Étert.

mert az Éter létezik! A fizikusok azt hazudják, hogy Einstein megcáfolta, de ez duma, az Éter ott van mindenhol, a nullponti energia, ami kitölti a teret az atomok között. Tesla rájött, hogyan lehet ezt megcsapolni, és vezeték nélkül, a levegőn keresztül átküldeni bárhova. Érted mit jelent ez? Azt jelenti, hogy bedughatnád a kenyérpirítót a Szaharában a homokba, és működne. Azt jelenti, hogy a repülők sosem zuhannának le, mert az üzemanyag a légkörben van. Azt jelenti, hogy mindenki szabad lenne.

de akkor jött ██████, a Sátán földi helytartója, és feltette a kérdést, ami megpecsételte az emberiség sorsát: „Ha az energia a levegőben van, akkor hova teszem a mérőórát?”

abban a pillanatban eldőlt minden. Nem a technológia hiánya miatt fizetünk, hanem azért, mert nem tudták volna mérni a fogyasztást! Lerombolták a tornyot, ellopták a szabadalmait, és Teslát hagyták megrohadni egy hotelszobában, miközben galambokat etetett, mert azok voltak az egyetlen lények, akik nem akarták átverni. És amikor meghalt, az FBI, vagyis a „Cég”, azonnal ott volt, és elvittek minden papírt. Véletlen? Nincsenek véletlenek!

azok a papírok most is ott vannak valahol egy páncélteremben, vagy a Vatikán alatt, vagy az Antarktiszon. Ők használják az ingyen energiát, nekik vannak lebegő hajóik, nekik van végtelen fűtésük, mi meg itt égetjük a gázt meg a fát, mint a barlanglakók, és imádkozunk, hogy ne kapcsolják ki az áramot. A 20. század legnagyobb bűnténye nem egy háború volt, hanem az, hogy elvették tőlünk a bőséget, és ránk kényszerítették a hiányt.

néha, amikor nagy vihar van, és látom a villámokat, arra gondolok, hogy az Tesla lelke, ahogy próbálja áttörni a gátat, próbálja megmutatni nekünk, hogy „nézzétek, idióták, itt van az energia, csak nyúljatok érte!”, de mi nem merünk, mert félünk a számlától. Én nem fizetem be. Vagyis befizetem, mert kikapcsolják és akkor nem tudok blogot írni, de közben átkozom őket minden egyes billentyűleütéssel.

az 50 hertzes rabszolga-dal avagy miért érzed úgy hogy kiszívják a lelkedet ha felkapcsolod a villanyt

hallod ezt? most maradj csendben egy pillanatra. egészen csendben. hallod azt a mély, monoton zúgást, ami nem a füledből jön, hanem a falakból? ez az elektromos hálózat hangja, az az 50 Hertz-es frekvencia (vagy 60, ha az amerikai megszállási zónában vagy), ami behálózza az egész bolygót. A mérnökök azt mondják, ez a váltóáram tulajdonsága, de ez a legnagyobb hazugság Tesla halála óta! Ez a zúgás nem melléktermék, barátom, ez a CÉL.

ez a frekvencia pontosan úgy van beállítva, hogy interferáljon az emberi agyhullámokkal. Az 50 Hertz nem véletlen szám. Ez a „béta-állapot” mesterséges fenntartása, a folyamatos, alacsony szintű szorongás, a „készenlét” frekvenciája. Azért vezették be az elektromosságot minden háztartásba, nem a világítás miatt, hanem azért, hogy minden egyes szobát, minden hálószobát egy hatalmas elektromágneses rezonátordobozzá alakítsanak, ami éjjel-nappal sugározza a nyugtalanságot.

figyeld meg magad: emlékszel az utolsó áramszünetre? Emlékszel arra a pillanatra, amikor hirtelen minden elhallgatott? A hűtő, a router, a tévé, még a falban futó vezetékek is elnémultak. És mit éreztél? Nem félelmet a sötéttől, nem! Egy iszonyatosan nagy SÓHAJTÁST a lelked mélyén. Hirtelen könnyű lett a levegő, hirtelen kitisztult a fejed, mintha egy láthatatlan prést vettek volna le a koponyádról. Na, az a csend volt a természetes állapotod. Az volt a Szabadság hangja.

de amint visszajön az áram, visszatér a „Búgás”. A hűtőszekrény a konyhában a kórusvezető, ő adja az ütemet, a töltő a telefonodban a szoprán, a wifi-router pedig a karmester, ami vezényli ezt az elektromos kakofóniát. Mi egy mikrohullámú sütőben élünk, ami nagyon lassan, évtizedek alatt főzi meg az idegrendszerünket, hogy puhák legyünk és engedelmesek.

Nikola Tesla tudta ezt. Ő ingyen energiát akart, vezeték nélkülit, ami harmonizál a Földdel, de ők megölték az álmát, és helyette ideadták nekünk ezt a drótos rabszolgaságot, a váltóáramot, ami másodpercenként ötvenszer rángatja meg a sejtjeink polaritását. 50-szer egy másodperc alatt! Csoda, hogy fáradt vagy? Csoda, hogy nem tudsz koncentrálni? A tested minden egyes atomja oda-vissza rángatózik egész nap, mint egy marionett bábu, amit egy epilepsziás óriás rángat.

ezért kapcsolom le a biztosítékot éjszakára. Igen, leolvad a fagyasztóban a borsó, és büdös lesz a hús, de nem érdekel. Gyertyát gyújtok, mert a tűz analóg, a tűz tiszta, a tűz nem vibrál 50 Hertzen. A sötétben, amikor megszűnik az elektromos szmog, végre hallom a saját gondolataimat, amik nem a konnektorból jönnek. Próbáld ki. Húzd ki a dugót. A csend először ijesztő lesz, mert elszoktál tőle, de aztán rájössz, hogy a csend nem üres. A csendben vagy Te.