emlékeztek arra a napra amikor hirtelen megállt a világ, amikor elsötétültek a monitorok és pánikba estek a tőzsdeügynökök Londontól New Yorkig, mert elszakadt a nagy adatkábel az óceán mélyén?
a híradóban azt mondták, hogy „baleset”, hogy egy cápa „összetévesztette a zsákmánnyal”, de ez a legnagyobb hazugság amit valaha a pofánkba toltak, mert a cápa nem hülye, a cápa négyszázmillió éve itt van, és pontosan tudja, hogy mi a hal és mi a börtönrács.
az a cápa egy hős volt, egy mártír, egy öngyilkos merénylő, aki feláldozta a fogsorát a szabadság oltárán, mert odalent a sötétben ők hallják azt, amit mi nem.
azok az üvegszálas kábelek, amik összekötik a kontinenseket, nem csak adatot szállítanak, hanem a kollektív emberi őrületet, a félelmet, a pornót, a gyűlöletet, és ez a tömény, digitális méreg vibrál a tengerfenéken, mint egy mérgező artéria, ami megfertőzi a vizet.
a tengeri állatok nem támadnak, ők mentőakciót hajtanak végre, próbálják elvágni a köldökzsinórt, ami a Mátrixhoz köt minket, mert látják, hogy mi már nem élünk, csak vegetálunk a képernyők előtt.
a delfinek ultrahangja valójában egy természetes zavarójel, egy organikus „jammer”, amivel próbálják blokkolni a hajók radarjait és a wifit, hogy legalább az óceánon legyen csend, hogy legalább a víz alatt ne legyen térerő.
és a bálnák, azok az ősi, lebegő monolitok, ők a tábornokok ebben a háborúban, ők éneklik a parancsokat a mélytengeri árkokban, ők szervezik az ellenállást a technológia ellen.
amikor egy cápa ráharap a kábelre, az nem éhség, az egy sebészi beavatkozás, próbálják amputálni a rákos daganatot a Föld testéről, ami mi vagyunk és az internetünk.
gondolj bele, a víz az egyetlen közeg, ami blokkolja a rádióhullámokat, a víz az utolsó menedék, a Faraday-kalitka folyékony formája, és az állatok tudják ezt.
ők látják, hogy az elektromágneses szmogtól már nem találunk vissza önmagunkhoz, ezért próbálják fizikailag elharapni a láncot, hogy újra szabadok lehessünk, hogy újra felnézzünk az égre a telefon helyett.
legközelebb, ha hallod, hogy „cápatámadás” volt egy internetkábel ellen, ne szidd szegény párát, hanem gyújts érte egy gyertyát.
ő értünk harapott, érted harapott, hogy legyen egy órád, egyetlen nyomorult órád, amikor nem tudsz belépni a ██████████, és kénytelen vagy észrevenni, hogy a valóság még létezik.
