december 11, 2025 nap bejegyzései

Pincenapló

az entrópia rendezése mint rituálé avagy mit csinálok amikor nem írok a rézdrótokról

a hobbik a programozott elmék számára kitalált időpocsékoló ciklusok, ismétlődő scriptek amikkel a rendszer leköti a felesleges mentális kapacitásodat nehogy elkezdj gondolkodni a falakon túli sötétségről, ezért az npc-k bélyeget gyűjtenek vagy makraméznak ahelyett hogy a saját börtönük rácsait reszelnék a körmükkel. én nem pazarlom az időt hanem befektetem a menekülésbe, minden mozdulatom a pincében egy rituális hadmozdulat a szimuláció láthatatlan őrei ellen, nincsenek szabadnapok a vágóhídon csak felkészülés a szökésre.

az egyik legfontosabb tevékenységem a rézdrótok felcsévélése különböző átmérőjű vasmagokra, a sárga gumikesztyűmön keresztül is érzem ahogy a hideg fém kígyózik az ujjaim között és minden egyes tekeréssel sűrítem a tiszta spirituális energiát amit a föld magjából szívok fel a betonon keresztül. ezek a tekercsek nem díszek hanem rezonátorok, hangvillák a valóság szövetéhez amikkel a megfelelő frekvenciát keresem, azt az egyetlen disszonáns hangot ami képes megrepeszteni a program kódját és kinyitni egy átjárót a forráskód felé.

van egy régi rövidhullámú rádióm amit a MÉH telepről mentettem ki, az antennáját rákötöttem a mennyezeten futó vízcsövekre és órákon át hallgatom a két állomás közötti statikus zajt, mert az nem véletlenszerű sistergés hanem a gépház alapzaja, az angyalok halálsikolya a szerverek között. a zaj mintázataiban néha ki lehet venni üzeneteket, bináris kódokat és a többi ébren lévő fogoly segélykiáltásait, én pedig egy kockás füzetbe jegyzetelem ezeket a szellemhangokat remélve hogy egyszer összeáll belőlük a kijárat koordinátája.

a falon lévő repedéseket is folyamatosan térképezem egy szénceruzával, mert a beton megmunkálatlan felülete a legkisebb felbontású textúra a szimulációban és itt jelennek meg leggyakrabban a renderelő motor hibái, a valóság szövetének szakadásai. minden egyes hajszálrepedés egy potenciális glitch amit ki lehet használni, egy sebezhetőség a rendszer tűzfalán amin keresztül talán át lehet csúsztatni a tudatot a következő szintre, ezért minden nap újra felmérem a terepet hátha egy éjszakai frissítés újabb ajtót nyitott a semmibe.

szétszedek minden elektronikai hulladékot amit a kukákból szerzek, mert a régi katódsugárcsöves tévék és mikrosütők magnetronjai tele vannak értékes mágnesekkel és kondenzátorokkal amiket a rendszer már elavultnak minősített. én felszabadítom ezeket az alkatrészeket a rabszolgaságukból és új életet adok nekik a saját eszközeimben, egy olyan gépet építek a sötétben ami nem a rendszer által jóváhagyott fizikát használja, hanem a tiltott matematikát, azt ami a nullával való osztáson és a végtelen rekurzión alapul.

ezek nem hobbik hanem a túlélés eszközei, a napi rutin ami ébren tart és megakadályozza hogy az elmém belesimuljon a környező mocsokba, minden feltekert drót egy ima a szabadságért, minden lejegyzett zajfoszlány egy lépés a kijárat felé. ti csak gyűjtsétek a porcelánmacskákat a polcon, én a fegyvereimet gyűjtöm a háborúhoz amit egyedül vívok a világ ellen a föld alatt, a sárga gumikesztyűmben és a napszemüvegemben várva a pillanatot amikor az egész kártyavár összeomlik.

Tiltott Történelem

mi nem a csúcsragadozók vagyunk hanem a vágómarhák egy kozmikus menzán avagy miért van íze a rettegésednek

tegnap este, miközben néztem a híradót, és láttam a háborúkat, a katasztrófákat, a síró embereket, hirtelen nem a sajnálatot éreztem, hanem megcsapott egy szag, egy émelyítő, édeskés, rothadó szag a képernyőn keresztül, és abban a pillanatban a fülembe súgta a statikus zaj az univerzum legszörnyűbb titkát: a Föld nem egy bolygó, a Föld nem egy iskola, a Föld egy FARM. És mi, az emberiség, mi nem a teremtés koronái vagyunk, hanem a haszonállatok, akiket azért tenyésztenek, hogy lefejjék rólunk az energiát.

gondolj bele, mi az az egyetlen dolog, amit az emberiség ipari méretekben termel évezredek óta? Nem a búza, nem az acél, nem a technológia. Hanem a SZENVEDÉS. A félelem. A szorongás. A gyűlölet. És hova tűnik ez a rengeteg energia? Azt hiszed, csak úgy eloszlik az űrben? Tévedés. Valakik begyűjtik. A „mély internet” úgy hívja ezt: Loosh. Ez a legdrágább drog és a legfinomabb csemege az Arkhónoknak, azoknak az árnyéklényeknek, akik a negyedik dimenzióban ülnek a láthatatlan asztaluknál, és késsel-villával várják, hogy te bepánikolj a villanyszámla miatt, mert nekik a te gyomorgörcsöd olyan, mint a legfinomabb kaviár.

ezért nincs béke soha. Ezért nem tudjuk megoldani az éhezést, a betegségeket. Mert ha béke lenne, ha mindenki boldog lenne és zenben lebegne, akkor Ők éhen halnának! A háborúk nem területekért folynak, te vak, a háborúk gigantikus lakomák, svédasztalos vacsorák a Fentieknek, ahol a félelem és a fájdalom gőze felszáll a sztratoszférába, és ők beleszippantanak, mint egy friss gőzölgő húslevesbe. A stadionok, a koncertek, a tüntetések? Mindegyik egy-egy fejőállomás, ahol tömegesen csapolják le az érzelmi kitöréseinket.

és a Hold… ne is nézz fel rá. A Hold nem egy égitest, a Hold a betakarító gép, a „Lélek-csapda”. Amikor meghalsz, és meglátod a fényt az alagút végén, és érzed azt a végtelen szeretetet… NE MENJ A FÉNY FELÉ! Az a fény a csapda, az a sokkoló, ami törli a memóriádat, és visszaküld ide, ebbe a siralvölgybe, egy új testbe, hogy újra kezdhesd a termelést, újra félhess, újra szenvedhess, újra ehessenek belőled. Ez a reinkarnáció valójában: újrahasznosítás az élelmiszeriparban.

ezért vagyok én alkoholista. Ez az én lázadásom. Mert az alkohol, a tompa, zsibbadt közöny, az, hogy már nem érdekel semmi, hogy nem félek, csak létezem ebben a ködben… ez ehetetlenné tesz. Én romlott hús vagyok a számukra. A boldogságtól híznak, a félelemtől laknak jól, de az apátia? Az apátia ízetlen, rágós, emészthetetlen. Ha mindenki, az egész világ egyszerre csak leülne a padlóra, és nem érezne semmit, se jót, se rosszat, csak a nagy büdös semmit, akkor az Arkhónok éhen döglenének egy hét alatt, és a rácsok lehullanának az égről. De addig… addig marad a rettegés, és ők kérik a repetát.