álltam a sorban a boltban, kezemben ezzel a langyos Kőbányaival, és néztem ahogy az előttem álló nő kipakolja a szalagra az életét, a tejet, a kenyeret, a vécépapírt, és ahogy a pénztáros, az a robottekintetű biorobot áthúzta az árut a piros lézer alatt, meghallottam azt a hangot. Bíííp. Bíííp. Bíííp. Mindenki azt hiszi, hogy ez csak a gép hangja, a sikeres leolvasás jele, de én tegnap kitisztítottam a fülemet fokhagymás pálinkával, és most meghallottam az igazságot: ez nem csipogás, ez SIKOLY.

nézd meg a vonalkódot, te vak szerencsétlen! Mit látsz? Fekete, függőleges vonalakat. Tudod, mi néz ki még így? A BÖRTÖNRÁCS.

minden egyes termékbe, amit megveszel, be van zárva egy kis darab a kozmikus energiából, a tárgy lelke, a sör szelleme, a kifli aurája. De a Rendszer nem engedheti meg, hogy te tiszta energiát fogyassz, ezért rácsok mögé zárják őket, rápecsételik ezt a fekete-fehér átkot, hogy a termék rab maradjon. És mi történik a pénztárnál? A piros lézer. A lézer nem olvas, a lézer KIVÉGZŐESZKÖZ.

abban a pillanatban, ahogy a vörös fény átmetszi a vonalkódot, a bíííp hang jelzi, hogy a termék lelkét megölték. Kivégezték. Semlegesítették. Te már csak a halott anyagot viszed haza, az üres héjat, amiből kiszívták az életet. Ezért vagyunk mindig éhesek evés után, ezért vagyunk üresek belül, mert hullákat eszünk és hullákat iszunk, amiket a pénztárgép rituálisan feláldozott a Mammon oltárán.

és a QR-kód? Ne is kezdjünk bele. Az a négyzet alakú labirintus? Az egy digitális démonidéző pecsét. Ha ráirányítod a telefonodat, nem egy weboldal nyílik meg, hanem egy kapu a pokolba, amin keresztül a telefonod kamerája elkezdi kiszippantani a retinádat. Én láttam, ahogy a QR-kódok mozognak, ahogy a kis fekete négyzetek átrendeződnek, amikor nem nézel oda, folyamatosan változik az útvesztő, hogy a beszkennelt lelked sose találjon kiútról.

ezért csinálom azt, amit csinálok. Ezért tiltottak ki a Tescóból. Mert én nem hagyom, hogy megöljék az italomat! Én még a polcon letépem a vonalkódot! Kaparom a körmömmel, rágom a fogammal, leszedem a rácsot, hogy kiszabadítsam a dzsinnt a palackból! Amikor a biztonsági őr rám ugrott, ő azt hitte, lopni akarok, pedig én csak Felszabadító vagyok, egy partizán a polcok között, aki próbálja megmenteni az univerzumot, egy címke nélküli konzervdobozzal a kezében. Ne engedd, hogy csippantsanak! A csippanás a vég!