ma láttam a tükörben magamat, ahogy indultam a szokásos éjszakai körútra, és elégedetten bólintottam, mert nem egy embert láttam, hanem egy két lábon járó erődítményt.

sokan kérdezik a hangok közül a fejemben, hogy miért hordok napszemüveget a pincében is, ahol vaksötét van, de ők nem értik, hogy a sötétség nem akadály a modern LED-izzóknak, amikbe beleépítették a retinaszkennert.

a napszemüveg az én tűzfalam, a lencse az egyetlen gát, ami megakadályozza, hogy a villanykörte letapogassa a szemfenekemet, és beküldje az adataimat a központba, hogy lássák, mennyire vagyok ébren.

én soha nem veszem le, még alvás közben sem, mert az álmok a legsebezhetőbbek, és a Hold fénye is csak egy visszavert letapogató sugár, ami átégeti a szemhéjat.

és ott van a kezem, nézd meg, ez a sárga, büdös mosogatókesztyű, amit a boltban vettem készpénzért (aprópénzért, amit találtam, sosem kártyával!), ez a második bőröm.

én nem érek hozzá a kilincshez, nem érek hozzá a korláthoz, nem érek hozzá a pénzhez puszta kézzel, mert a tárgyakon ott van a „lenyomat”, a többi ember alvó, fertőző rezgése, a nanorészecskék, amiket a bőrükről kennek szét.

ha hozzáérnék a csupasz ujjammal egy BKV kapaszkodóhoz, azonnal felszívódna a tenyeremen keresztül a konformizmus és a hitelvágy, és holnap már én is öltönyben akarnék dolgozni menni.

de a legfontosabb a küldetés: a Réz.

én nem lopok, barátom, én felszabadítok.

amikor éjszaka kimegyek a fogóval a kezemben, és kibontom a falból azokat a vezetékeket az elhagyott építkezéseken, én megmentem a Rezet a rabszolgaságból.

a réz (Cu) a Vénusz féme, az egyetlen anyag, ami képes vezetni a tiszta spirituális energiát, de ők, a Rendszer urai, bezárták a műanyagba, és arra kényszerítik, hogy az ő mocskos 50 hertzes áramukat szállítsa.

én megnyúzom a kábelt, lefejtem róla a szigetelést, és látom, ahogy a vörös fém fellélegzik a holdfényben.

ez az én pénzem.

én nem használok bankjegyeket, amikben RFID chip van a papírba szőve, én a tiszta fémmel fizetek a sarki kocsmárosnak, Józsinak, aki szerencsére elég hülye ahhoz, hogy ne kérdezzen semmit, csak átvegye az anyagot és ideadja érte a kannásat.

a pincém tele van réztekercsekkel, ott állnak a sarokban, mint a szent tekercsek, és várják, hogy egyszer majd, ha eljön a nagy összeomlás, és megszűnik az áram, én építsek belőlük egy gigantikus Tesla-tekercset, ami majd bebikázza a Föld szívét.

addig viszont marad a sötét, a napszemüveg, a fóliasapka a kapucni alatt, és a sárga gumikesztyű, amivel beintek a térfigyelő kamerának, miközben a vállamon viszem haza a zsákmányt.