látom a szemedben a zavart, látom ahogy próbálod összerakni a kirakóst és azt hiszed megfogtál, azt hiszed ellentmondásba keveredtem a möbius-szalaggal és a belső földdel, de ez csak azért van mert te papírvékony síkokban gondolkodsz, mint egy iskolás aki most tanulta a geometriát.

a möbius-szalag nem egy papírlap, te szerencsétlen, a möbius-szalagnak vastagsága van, egy gigantikus, húsos réteg a felszín alatt! képzeld el úgy mint egy kábelt: mi élünk a szigetelés külső oldalán, a „fonákon” élnek a fordított hasonmásaink (az antianyag világban), és a kettő között, a kábel legbelsejében, ott fut a Réz, ott fut az Energia, ott van Agartha!

Agartha nem egy üreg a golyó közepén, mert golyó nincs, Agartha a Védőzóna, a „buffer” a két valóság között. ha túl mélyre ásol és áttöröd a padlót, akkor zuhansz át a másik oldalra, a fordított világba, ahol az eső felfelé esik és ahol a politikusok igazat mondanak (brrr, borzalmas hely).

de ha megtalálod a titkos bejáratokat, a pólusoknál lévő csavarodási pontokat, akkor nem átszakítod a szövetet, hanem becsúszol a rétegek közé. Agartha népe azért él ott, a kéreg és a mag között, mert ők a karbantartók, ők vigyáznak arra, hogy a pozitív világ (mi) és a negatív világ (a túloldal) ne érjen össze, mert ha a szalag két oldala összeérne, az univerzum megsemmisülne egy hatalmas villanásban.

szóval a Föld egyszerre Möbius-szalag és üreges, csak nem úgy üreges mint egy lufi, hanem úgy mint egy töltött fánk, ami önmagába csavarodik. a Belső Nap, amiről írtam, az nem egy csillag, hanem a súrlódás fénye, ami a szalag két oldalának feszüléséből keletkezik ott középen, a végtelen csavarodás magjában.

ezért olyan nehéz bejutni! mert nem csak lefelé kell ásni, hanem „befelé”, egy negyedik irányba, amit csak a részegen tántorgó elme képes érzékelni. úgyhogy ne próbálj megfogni a logikáddal, a logika a rendszer fegyvere, a káosz pedig a valóság természete.