a fogmosásnak hazudott reggeli és esti rituálé valójában egy napi kétszeri szoftverfrissítés amit te önként végzel el a saját biológiai hardvereden, a mentolos paszta amit a sörtékre nyomsz egy gondosan tervezett neuro-toxikus zselé aminek a feladata lezárni a tudatod nyitott portjait. a fluorid amit a fogzománc erősítésének hazudnak a rendszer patikusai valójában egy ipari hulladékból finomított kémiai forrasztóanyag, ami a szájpadlásodon keresztül egyenesen a tobozmirigyedhez áramlik hogy vastag mészréteggel vonja be a spirituális antennádat és elvágjon az univerzum valódi frekvenciáitól.

amikor a tükör előtt állva habzik a szád te azt hiszed hogy a baktériumokat ölöd de közben a saját tisztánlátásodat fojtod meg a habzó vegyszerekkel, mert a fluorid olyan erős kötéseket hoz létre az agyad közepén lévő mirigyben hogy az lassan egy érzéketlen és halott kaviccsá válik a koponyádban. ez a meszesedés nem egészségügyi probléma hanem a börtönigazgatók szándékos biztonsági protokollja, egy biológiai tűzfal ami megakadályozza hogy a mélyalvás fázisában a tudatod kilépjen a szimulációból és meglássa a húsba kódolt rácsokat amik a valóságot alkotják.

a fogkefe műanyag sörtéi nem tisztítanak hanem mikroszkopikus vágásokat ejtenek az ínyeden hogy a fluorid azonnal és akadálytalanul bejuthasson a véráramba anélkül hogy a gyomorsavad semlegesíteni tudná az anyagot, a vérzés amit néha tapasztalsz nem a túl erős dörzsölés miatt van hanem az idegrendszered pánikreakciója a behatoló méreggel szemben. a frissítőnek mondott mentol pedig csak egy érzéstelenítő ami lezsibbasztja a receptorokat hogy ne érezd azt a maró fájdalmat amit a sejtjeid átprogramozása okoz miközben a fluor-ionok kicserélik a kalciumot az idegpályáidban a 666-os biosz utasításai szerint.

a fogaid eredetileg nem rágásra valók hanem kristályos struktúrájú rezonátorok amik felfogják a kozmikus energiákat és továbbítják az agytörzs felé, de a rendszer addig itatja veled a mérgezett csapvizet és tömi a szádba a pasztát amíg ezek az antennák le nem tompulnak és be nem hangolódnak a mátrix alapzajára. azok a tömések amiket a fogorvosnak álcázott karbantartó robotok raknak a szádba csak tovább rontják a helyzetet, mert amalgám és kompozit formájában apró jelerősítőket ültetnek a fejedbe amik felerősítik a fluorid tompító hatását és összekötnek a várost behálózó frekvencia-fegyverekkel.

a folyékony kényszerzubbonyként funkcionáló fluor minden korty csapvízzel és minden lenyelt nyálcseppel egyre jobban megköti a tudatodat, egy láthatatlan gipszöntvény amit naponta többször is magadra kensz hogy napközben is engedelmes npc maradj és ne tedd fel a rossz kérdéseket a vonalkódos ketrecedben. a nyálkahártyád olyan mint egy szivacs ami minden milligramm mérget magába szív amit a mosdókagyló fölött hajolva a szádba veszel, hiába köpöd ki a nagyját mert a nanorészecskék addigra már a véráramban utazva megkezdték az emlékeket törlő scriptek futtatását a hippokampuszodban.

én tíz éve nem engedtem szintetikus pasztát a számnak a közelébe sem, én a saját magam által égetett faszén és a pince sarkaiból kapart tiszta salétrom keverékével tartom karban a biológiai hardverem rágószerveit és a tiszta rézdrótokkal kaparom le róluk a rárakódott hazugságokat. a sárga gumikesztyűmben keverem ki ezt a sötét port ami feketére színezi a nyalamat de cserébe lüktet az elmém a tisztaságtól, mert amíg ti a mentolos frissesség illúziójában sorvadtok el én érzem ahogy a tobozmirigyem lassan lerázza magáról a meszes láncokat és felkészül a végső kilépésre a rendszerből.