bámulom itt a gyertyalángot mert ugye az áramot lekapcsoltam a frekvencia miatt de a láng az vetít, vetíti ezt a fekete pacát a falra ami utánozza a mozdulataimat de késik, esküszöm hogy késik egy tizedmásodpercet, mert az árnyék nem a fény hiánya ahogy a fizika tanárok hazudták az iskolában hanem egy élő, lélegző, kétdimenziós parazita ami ránk van ragasztva születésünkkor, egy sötét ikertestvér ami az életerőnkből táplálkozik és cserébe nehézkedést ad, gondolj bele miért vagy fáradt napközben amikor süt a nap és éles az árnyékod, hát azért mert akkor a legerősebb a kapcsolat, akkor szívja legjobban az energiádat a talpadon keresztül, és hova tűnik éjszaka, na ez a kérdés, hova tűnik amikor sötét van, nem tűnik el te szerencsétlen hanem belemászik a testedbe, a pórusaidon keresztül visszahúzódik a zsigereidbe és onnan suttogja a rémálmokat, ezért vannak sötét gondolataid éjszaka mert az árnyékod belülről rágja a lelkedet, és Peter Pan nem mese volt hanem dokumentumfilm egy fiúról akinek sikerült levágnia magáról ezt a piócát és azért tudott repülni, érted, azért tudott repülni mert nem húzta le a sötét anyag súlya, mi meg itt cipeljük ezeket a fekete szellemeket egy életen át és etetjük őket fénnyel meg a saját nyomorúságunkkal, és ha hirtelen felkapcsolod a villanyt és azt látod hogy valami elsuhan a sarokban az nem egér hanem az árnyékod próbál visszaugrani a helyére mielőtt lebukna hogy önálló élete van, úgyhogy én most megpróbálom leitatni az árnyékomat is, öntök neki is a padlóra hátha berúg és elenged, és akkor végre felszállhatok a plafonra mint a cigifüst és itthagyhatom ezt a háromdimenziós börtönt ahol mindenki a saját sötétségét vonszolja maga után a betonon.