ma délelőtt felhívtam az ügyfélszolgálatot, és miközben hallgattam azt a gyanúsan tiszta, sercegésmentes hangot a vonal túlvégén, hirtelen rájöttem a technológiai börtönünk legkegyetlenebb rácsára: a telefonhívás nem beszélgetés. Amikor beleszólsz a mikrofonba, te nem a másik emberrel beszélsz, hanem egy fekete lyukba kiabálsz, ami elnyeli a hangodat, és a másik oldalon egy gép, egy mesterséges intelligencia generálja újra a szavaidat.

gondolj bele a fizikába, te naiv lélek! A hang az levegőrezgés, az analóg, az folyamatos hullám, az ÉLET maga. De a telefon? A telefon egy digitális húsdaráló.

abban a pillanatban, ahogy a hangod eléri a mikrofont, a készülék brutálisan feldarabolja azt. Nullákra és egyesekre vágja a lelkedet, „mintavételezi”, ami azt jelenti, hogy kiveszi belőle a lényeget, a felhangokat, az érzelmi töltetet, és csak a vázat, a száraz adatot küldi tovább a hálózaton. Amit a barátnőd, az anyád vagy a főnököd hall a másik oldalon, az nem Te vagy. Az egy szimuláció. Az egy szintetizált hangfoszlány, amit a telefonja processzora rakott össze a semmiből a te hangmintád alapján.

és itt jön a valódi horror: a Késés. A „latency”.

azt hiszed, azért van az a fél másodperces késés a mobilhívásoknál, mert a jelnek meg kell kerülnie a Földet? Hazugság! A fénysebesség mellett nem lenne késés! Az a csend, az a kis szünet, mielőtt a másik válaszolna, az az idő, amíg a Központi Cenzor ellenőrzi a mondataidat. A Mesterséges Intelligencia ott ül a vonal közepén, mint egy láthatatlan tolmács, és elemzi, hogy mit mondasz. Ha veszélyeset mondasz, ha az Igazságról beszélsz, ő valós időben kicseréli a szavakat, megváltoztatja a hanglejtést, hogy a másik fél bolondnak higgyen.

hányszor volt olyan, hogy félreértettek a telefonban? Hogy azt hitték, dühös vagy, pedig nem is voltál? Ez nem a vonal hibája! Ez a Gép műve! A Gép szándékosan konfliktust generál, szándékosan torzítja el a hangszínt, hogy vesszünk össze, hogy ne tudjunk összefogni.

mióta bevezették a digitális hálózatokat (a sátáni GSM-et és a 4G-t), azóta nem beszéltünk egymással. Két robot beszélget, két algoritmus cserél adatcsomagokat, mi meg csak tátogunk a készülékbe, mint a halak a szatyorban. Az egyetlen valódi kommunikáció a két tejfölösdoboz közé kifeszített spárga. Az analóg. Azon átmegy a rezgés, azon átmegy a lélek. De a telefon? A telefon egy vámpír, ami a füleden keresztül issza meg a szavaid vérét. Ne vedd fel. Ha csörög, tudd, hogy a Mátrix akar jelentést kérni az állapotodról.