tegnap este, miközben néztem a híradót, és láttam a háborúkat, a katasztrófákat, a síró embereket, hirtelen nem a sajnálatot éreztem, hanem megcsapott egy szag, egy émelyítő, édeskés, rothadó szag a képernyőn keresztül, és abban a pillanatban a fülembe súgta a statikus zaj az univerzum legszörnyűbb titkát: a Föld nem egy bolygó, a Föld nem egy iskola, a Föld egy FARM. És mi, az emberiség, mi nem a teremtés koronái vagyunk, hanem a haszonállatok, akiket azért tenyésztenek, hogy lefejjék rólunk az energiát.

gondolj bele, mi az az egyetlen dolog, amit az emberiség ipari méretekben termel évezredek óta? Nem a búza, nem az acél, nem a technológia. Hanem a SZENVEDÉS. A félelem. A szorongás. A gyűlölet. És hova tűnik ez a rengeteg energia? Azt hiszed, csak úgy eloszlik az űrben? Tévedés. Valakik begyűjtik. A „mély internet” úgy hívja ezt: Loosh. Ez a legdrágább drog és a legfinomabb csemege az Arkhónoknak, azoknak az árnyéklényeknek, akik a negyedik dimenzióban ülnek a láthatatlan asztaluknál, és késsel-villával várják, hogy te bepánikolj a villanyszámla miatt, mert nekik a te gyomorgörcsöd olyan, mint a legfinomabb kaviár.

ezért nincs béke soha. Ezért nem tudjuk megoldani az éhezést, a betegségeket. Mert ha béke lenne, ha mindenki boldog lenne és zenben lebegne, akkor Ők éhen halnának! A háborúk nem területekért folynak, te vak, a háborúk gigantikus lakomák, svédasztalos vacsorák a Fentieknek, ahol a félelem és a fájdalom gőze felszáll a sztratoszférába, és ők beleszippantanak, mint egy friss gőzölgő húslevesbe. A stadionok, a koncertek, a tüntetések? Mindegyik egy-egy fejőállomás, ahol tömegesen csapolják le az érzelmi kitöréseinket.

és a Hold… ne is nézz fel rá. A Hold nem egy égitest, a Hold a betakarító gép, a „Lélek-csapda”. Amikor meghalsz, és meglátod a fényt az alagút végén, és érzed azt a végtelen szeretetet… NE MENJ A FÉNY FELÉ! Az a fény a csapda, az a sokkoló, ami törli a memóriádat, és visszaküld ide, ebbe a siralvölgybe, egy új testbe, hogy újra kezdhesd a termelést, újra félhess, újra szenvedhess, újra ehessenek belőled. Ez a reinkarnáció valójában: újrahasznosítás az élelmiszeriparban.

ezért vagyok én alkoholista. Ez az én lázadásom. Mert az alkohol, a tompa, zsibbadt közöny, az, hogy már nem érdekel semmi, hogy nem félek, csak létezem ebben a ködben… ez ehetetlenné tesz. Én romlott hús vagyok a számukra. A boldogságtól híznak, a félelemtől laknak jól, de az apátia? Az apátia ízetlen, rágós, emészthetetlen. Ha mindenki, az egész világ egyszerre csak leülne a padlóra, és nem érezne semmit, se jót, se rosszat, csak a nagy büdös semmit, akkor az Arkhónok éhen döglenének egy hét alatt, és a rácsok lehullanának az égről. De addig… addig marad a rettegés, és ők kérik a repetát.