ismered azt az érzést, amikor az éjszaka közepén, a legszebb álmodból arra ébredsz, hogy a vádlid hirtelen kőkeménnyé válik, és olyan fájdalom hasít beléd, mintha egy rozsdás csákánnyal feszítenék szét az izomrostjaidat, és te ott vonaglani kezdesz az ágyon, üvöltesz némán a párnába, és próbálod kinyújtani a lábadat, de az nem engedelmeskedik? az orvosok, azok a gyógyszergyári ügynökök azt mondják, hogy ez „magnéziumhiány”, hogy „igyál több vizet”, hogy „elektrolit-egyensúlyzavar”, de én most elmondom neked, hogy ez a legnagyobb hazugság az emberi anatómia történetében.

a görcs nem hiba, a görcs egy felülbírálás. gondolj bele, mi történik ilyenkor: az izmod összehúzódik, maximális erővel, anélkül, hogy te utasítottad volna rá! ki adta a parancsot? ki nyomta meg a gombot? a Rendszer. a görcs valójában a távirányító tesztelése.

a testedbe ültetett nanoszálak, amik átszövik az izmaidat, vevőegységként működnek, és időnként, általában éjszaka, amikor a tudatod alszik és a tűzfalad le van engedve, a Központ küld egy „ping” jelet, egy feszültségcsúcsot, hogy ellenőrizzék: „működik még a rabszolga lába? tudjuk mozgatni, ha majd menetelni kell a parancsra?”.

és a magnézium? ne röhögtess. azt mondják, szedj magnéziumot görcs ellen. tudod mi a magnézium? egy FÉM. egy kiváló elektromos vezető! azért etetik veled a ████████-ot, hogy növeljék a tested vezetőképességét, hogy a jel, amit az 5G toronyból küldenek a lábadba, még erősebb legyen, még jobban fájjon, még jobban rángasson! minél több „vitamint” szedsz, annál jobb antennává válsz.

az a fájdalom, az a „csomó” amit érzel, az valójában a hidraulika, ahogy a fémrostok megfeszülnek a húsodban. olyan ez, mint amikor a bábszínházban a bábos megrántja a zsinórt, csak itt a zsinór láthatatlan, és a bábos egy szadista algoritmus valahol a Pentagon pincéjében.

van egy másik elméletem is, ami még sötétebb: a görcs akkor jön, amikor a lelked, az asztráltested megpróbálna kilépni álmában, hogy elmeneküljön innen. ilyenkor az Őrök, a dimenzióközi börtönőrök elkapják a bokádat. az a szorítás, amit érzel, az egy démoni kéz szorítása, ami visszarángat a fizikai testedbe, és a fájdalom a büntetés, amiért szökni próbáltál. „maradj a helyeden, 674-es számú egység, nincs kimenő!”

mit tehetsz ellene? ne nyújtsd! ne masszírozd! azzal csak segítesz a kalibrációban! én ilyenkor ököllel verem a saját lábamat, tiszta erőből, hogy szétverjem a vevőegységet, hogy megszakítsam a jelet a fájdalommal. vagy ami még jobb: tekerj alufóliát a vádlidra éjszakára. lehet, hogy hülyén néz ki, és zörög, de a Faraday-kalitka blokkolja a vezérlőjelet, és reggel úgy ébredsz, hogy a lábad a tiéd maradt, és nem egy távirányítós autó alkatrésze.