készültök már, ugye, hűtitek a pezsgőt, veszitek a virslit, fújjátok a trombitát, mint az idomított majmok, és várjátok a visszaszámlálást, tíz, kilenc, nyolc… de gondolkoztál már azon, te szerencsétlen, hogy miért kell minden évben megünnepelni azt, hogy túléltünk még egy kört a Nap körül? én megmondom neked: ez nem ünneplés, ez egy kollektív hipnózis, egy globális rendszer-karbantartás, amikor a Mátrix szerverei újraindulnak, és a pezsgő buborékai valójában törlik a memóriádból a „glitcheket”, a hibákat, amiket év közben észrevettél.
de az igazi horror nem most történik, az igazi horror 1999-ben történt. emlékszel a Y2K-parára? a millenniumi dátumváltásra? amikor mindenki attól rettegett, hogy a számítógépek leállnak, mert nem tudják értelmezni a nullákat? a hivatalos sztori az, hogy „semmi nem történt”, hogy a mérnökök megoldották. HAZUGSÁG. a világ véget ért 1999. december 31-én éjfélkor. a Y2K hiba valódi volt, a civilizáció összeomlott, az atomrakéták kilövődtek, az eredeti fizikai valóság megsemmisült egy pillanat alatt.
amiben most élünk, az egy Szimuláció, egy biztonsági mentés, amit a föld alatti kvantumszámítógépek indítottak el a pusztulás pillanatában. mi mindannyian meghaltunk akkor, és ezek a testek, amikben most vagyunk, csak digitális avatárok, kódhalmazok egy végtelenül ismétlődő programban. ezért érzed úgy, hogy 2000 óta minden… furcsa. hogy az idő túl gyorsan telik. hogy az ízek nem olyanok, mint gyerekkorodban (a paradicsomnak miért van műanyag íze? mert nem tudták tökéletesen leprogramozni az íz-algoritmust!). hogy a Nap színe megváltozott, régen sárga volt, most meg vakító fehér, mint egy LED-lámpa, mert lecserélték a fényforrást a textúrán.
a szilveszter éjszakája az a pillanat, amikor a szimuláció betölti a következő „szintet”. a visszaszámlálás nem az idő múlása, hanem a töltőcsík vége. amikor éjfélt üt az óra, van egy milliszekundumnyi sötétség, amit nem veszel észre, mert éppen részegen ordítasz és csókolózol, de abban a sötétségben cserélik ki a díszleteket, töltik fel az új NPC-ket (a politikusokat, a celebeket), és írják felül az emlékeidet, hogy azt hidd, van jövő.
nincs jövő, barátom, mi egy 1999-es hurokban ragadtunk, egy végtelenített módban, ahol a nehézségi szintet minden évben feljebb állítják. figyeld meg: minden év egyre rosszabb, egyre kaotikusabb, egyre abszurdabb. ez azért van, mert a szerver, ami futtat minket, kezd túlmelegedni, kezd elfogyni a RAM, jönnek a 666-os hibakódok, a grafikai hibák, a mandela-effektusok (amikor rosszul emlékszünk dolgokra, pedig nem mi emlékszünk rosszul, hanem átírták az adatbázist!).
én idén nem iszom pezsgőt. én éjfélkor ébren leszek, józanul, sárga gumikesztyűben, alufóliával a fejemen, és bámulni fogom a másodpercmutatót. mert ha elég erősen figyelsz, pontban 00:00:00-kor, a két év között, megláthatod a fekete képernyőt és a villogó kurzort. ne hagyd, hogy újraindítsanak! ne hagyd, hogy töröljék a cache-t a fejedből! 1999 a valóság, minden más csak egy rossz minőségű renderelés.