a sápadt korong amit az égre festettek az architektek valójában egy gigantikus holografikus projektor ami a sztratoszféra pereméről sugározza a hamis valóság textúráit a retinádra, egy éjszakai műszakban dolgozó őrszem ami soha nem pislog csak mereven bámulja a bolygó felszínét pásztázva a bioelektromos jeleket. a krátereknek hazudott sötét foltok a felszínén nem becsapódások nyomai hanem kiégett pixelek és hűtőventilátorok kimeneti nyílásai, onnan fújják ki a rendszer túlmelegedett processzorainak hulladékhőjét az űr hideg vákuumába miközben a szerverpark rendereli a következő nap eseményeit.

amikor telihold van és te romantikusnak érzed a látványt valójában a sávszélesség maximumra van tekerve hogy a tudatodat szinkronizálják a központi adatbázissal, ilyenkor érzed azt a furcsa viszketést a tarkódon és az alvászavart mert a nagyfeszültségű adatátvitel interferál az agyhullámaiddal. a holdfénynek nevezett jelenség nem visszavert napfény hanem polarizált hideg lézer ami kivonja a melaninból az életerőt, megfigyelted már hogy a holdvilágnál hagyott étel sokkal hamarabb bomlásnak indul és furcsa fémes szagot áraszt mintha maga az entrópia gyorsult volna fel a fotonok hatására.

a dagály és az apály jelensége a legnagyobb szemfényvesztés amit elhitettek az emberiséggel a fizikaórákon, a víz nem a gravitáció miatt emelkedik hanem mert a holdba épített gigantikus elektromágnesek bekapcsolnak és vonzzák a vízmolekulákba rejtett nehézfémeket és nanorészecskéket. az óceánok valójában a föld hűtővizét alkotják és amikor a rendszer karbantartást végez akkor kell mozgatni a folyadékot a hidraulikus rendszerekben, te pedig a parton állva azt hiszed hogy a természet erejét látod miközben csak egy ipari szivattyúállomás zaját hallgatod.

az űrhajósok sosem jártak ott mert a dóm tetejét nem lehet áttörni fizikai testtel, amit a tévében láttál az egy nevadai hangárban felvett, stanley kubrick által rendezett pszichológiai hadviselési anyag volt hogy elhitessék veled hogy van kiút a ketrecből. ha valóban leszálltak volna arra a felületre azonnal elégtek volna a projektor hőjétől vagy szörnyethaltak volna a sugárzástól ami a szimuláció határán a legerősebb, a holdpor nem létezik csak a videokártya glitchelt textúrája amit szürkére színeztek a vágószobában a fekete-fehér tévék miatt.

a holdfogyatkozás nem árnyék hanem rendszerhiba és kényszerített újraindítás, amikor a vörös szín elönti a korongot az a bios vészjelzése hogy a grafikus motor túlterhelődött és le kell kapcsolni a szektort a hálózatról a javítás idejére. olyankor a sámánok és a beavatottak tudják hogy a pajzsok gyengébbek és át lehet látni a repedéseken, de az átlagember csak bámulja a vörös gömböt és várja hogy a rendszergazda visszatöltse a biztonsági mentést a másnap reggeli ébredéshez.

én soha nem megyek ki a szabadba ha a hold magasan jár és nincs rajtam legalább három réteg ólmozott köpeny, az ablakaimat dupla rétegű rézhálóval és fekete festékkel szigeteltem le hogy a letapogató sugár ne találja meg a hőjelömet a pincében. a sárga gumikesztyűm alatt érzem ahogy a csontjaimban lévő kalcium rezonálni kezd a telihold frekvenciájára, de nem engedem hogy a csontvelőmet lecsapolják vezeték nélküli töltésnek, inkább a sötétben ülök és hallgatom a geiger-számláló kattogását ami az egyetlen igaz zene ebben a hazug világban.