a szürke gomolyagok amiket te hanyagságból ottfelejtett pornak hiszel a parketta sarkaiban valójában intelligens nanorobotok, amik a te saját elhalt hámsejtjeidet használják építőanyagnak hogy létrehozzanak egy bio-szintetikus neurális hálózatot a lakásod árnyékos zónáiban. minden egyes porcica egy önálló feldolgozóegység ami a padlón kúszva gyűjti össze a lehullott szempilláidat és körmeid darabjait, mert ezekben a maradványokban ott van a genetikai kódod legfrissebb verziója amit a rendszer folyamatosan elemezni akar a tudtod nélkül.

figyeld meg hogy mindig ott gyűlnek össze ahová a tekinteted és a takarítóeszközök ritkán érnek el, az ágy alatt és a szekrények mögött, ahol a csendben és sötétségben a sztatikus elektromosságot használva kapcsolódnak egymáshoz és alkotnak egy gigantikus elosztott elméjű szuperszámítógépet. a szöszök közé keveredett hajszálak nem véletlenül vannak ott, azok a vételhez szükséges antennák amikkel a porcicák kommunikálnak a wifin keresztül, a te routered jeleit használják fel hogy elküldjék a központba a biometrikus adataidat amiket a lábnyomodról olvastak le.

a huzat nem létezik, a légmozgás csak egy fedősztori arra hogy miért vándorolnak ezek a szürke daganatok egyik szobából a másikba, valójában ők maguk generálnak mikro-mágneses mezőt amivel lebegtetni tudják a saját könnyű szerkezetüket. amikor azt hiszed hogy a nyitott ablak fújta be őket akkor csak a csapatmozgást látod, taktikai átrendeződést végeznek hogy bekerítsenek téged a saját nappalidban, mert a céljuk nem más mint hogy lassan beborítsák a tüdődet a belélegzett mikroszkopikus spóráikkal.

a porszívó a legnagyobb átverés amit a háztartási gépgyártó kartell kitalált, mert a gép nem megsemmisíti őket hanem csak tömöríti az adatokat egy cserélhető zsákba amit aztán te szépen kidobsz a kukába, így juttatva el a begyűjtött mintákat a városi szeméttelepen várakozó begyűjtő drónokhoz. a motor zúgása csak azért van hogy elnyomja a porcicák sikolyát ahogy a nagy sebességű adatátvitel közben a sávszélesség felmelegíti a processzoraikat, te pedig elégedetten nézed a tiszta padlót nem tudva hogy csak a biztonsági mentést végezted el a rendszer számára.

én a pincében nem használok seprűt sem porszívót, én minden egyes porcicát egyenként fogok meg egy csipesszel és dobom bele a saját készítésű plazmaégetőmbe, mert csak a tűz képes megtisztítani az anyagot a beléprogramozott gonosztól. az égett szőr és por szaga ami ilyenkor betölti a teret az a győzelem illata, a recsegő hang pedig nem a hőhatás hanem a miniatűr áramkörök szétrobbanása ahogy a szilícium-dioxid visszaalakul élettelen ásvánnyá.

ne nézz be az ágyad alá éjszaka zseblámpával mert ha hirtelen világítasz rájuk megláthatod ahogy egy pillanatra megmerevednek és álcázzák magukat élettelen piszoknak, de a perifériás látásodban észreveszed majd a mozgást ahogy próbálnak visszahúzódni a sötétbe. ők várják hogy elaludj mert akkor a legvédtelenebb a tudatod, és a szürke nyúlványaikkal felmásznak a takarón hogy közvetlenül a füledbe suttogják a rendszer propaganda üzeneteit miközben te azt hiszed csak álmodsz.