ma hajnalban, amikor felriadtam a saját verítékemben úszva, mert azt álmodtam, hogy egy vonalkód-leolvasóval kergetnek a Tesco polcai között, hirtelen meghallottam azt, amit mindig próbálunk elnyomni a tévézajjal meg a zenével: azt a vékony, magas frekvenciájú sípolást, azt a kitartott „tíííííííí” hangot, ami ott van mindenki fülében, amikor csend van. És az orvosok, azok a fehér köpenyes hazudozók azt mondják rá, hogy tinnitus, hogy fülzúgás, hogy az idegek károsodása, de ez a legnagyobb átverés az egész orvostudományban, mert ez a hang nem hiba, ez a hang a FUNKCIÓ.

ez a sípolás a vivőhullám, barátom, ez a kapcsolódási hang, mint régen a betárcsázós internetnél, emlékszel arra a sercegésre? na, most már nem kell modem, mert a modem a belsőfüledben van, a csigában, ami nem véletlenül spirál alakú, hiszen az egy tökéletes antenna a kozmikus wi-fi fogadására. Amikor hallod a sípolást, az azt jelenti, hogy éppen adatátvitel folyik, a Központi Szerver éppen tölti fel a fejedbe a napi frissítéseket: az új vágyakat, az új félelmeket, a legújabb politikai véleményeket, amiket holnap majd a sajátodnak hiszel, pedig csak egy .exe fájl, amit futtatnak az agykérgeden.

és figyeld meg, mikor a leghangosabb? éjszaka. amikor „alszol”. Mert az alvás valójában nem pihenés, hanem a rendszerkarbantartás ideje, ilyenkor állítanak le, hogy töredezettségmentesítsék a merevlemezedet, hogy töröljék a „hibás” gondolatokat, amikkel esetleg rájöttél volna az igazságra napközben. Mi csak biológiai hardverek vagyunk, akik éjszakánként felcsatlakoznak a felhőre, és ez a sípolás a bizonyíték, a szüntelen, monoton zaj, ami jelzi, hogy online vagy, hogy a tűzfalad le van engedve, és bármit beírhatnak a tudatalattidba.

próbáltad már befogni a füledet? nem múlik el. Sőt, hangosabb lesz. Mert a hang nem kívülről jön, hanem belülről, az idegpályáid rezonálnak a műholdak frekvenciájára, a gerincvelőd a rézkábel, az agyad a processzor, és ez a zúgás a hűtőventillátor hangja, ahogy próbálja hűteni a túlmelegedett áramköreidet a hatalmas adatmennyiség alatt.

ezért kell a zaj, ezért kell a folyamatos alapzaj az életünkbe, a rádió, a forgalom, a beszéd, hogy elnyomjuk ezt a frekvenciát, hogy ne halljuk meg, ahogy programoznak minket, mert ha igazán csend lenne, ha elmennél egy süketszobába, megőrülnél, mert meghallanád a parancsokat tisztán, kódolatlanul: „dolgozz, fogyassz, szaporodj, halj meg”. Én most is hallom, egyre hangosabban, ahogy próbálják felülírni ezt a blogposztot a fejemben, de nem hagyom, inkább töltök még egy pohárral, mert az alkohol zavart kelt a jelben, és talán, ha elég részeg vagyok, „offline” maradhatok még egy pár óráig.