hallod ezt? hallod ezt a ritmikus kopogást az ablakpárkányon? ez a hipnózis hangja, barátom, a természetnek álcázott metronóm, amit azért kapcsoltak be odafent, hogy mindannyian egyszerre essünk transzba. A meteorológusok, azok a mosolygós bábuk a tévében azt mondják, hogy „ciklon” meg „frontátvonulás”, de ez hazugság, az eső nem párolgásból lesz, az eső egy kémiai koktél, amit a sztratoszférából permeteznek ránk, amikor a társadalom feszültségszintje eléri a kritikus pontot.

figyeld meg: amikor esik, mindenki lelassul, mindenki álmos lesz, mindenki begubózik. Azt hiszed, ez a légnyomás miatt van? Ugyan már! Ez azért van, mert az esőcseppekben oldott lítium és nyugtató származékok a bőrödön keresztül felszívódnak, és blokkolják a forradalmi gondolatokat. Az eső a rendszer hűtővize, amikor túlmelegszik a processzor, amikor az emberek kezdenének rájönni, hogy rabszolgák, akkor ők megnyomják a gombot, és lezúdítják ránk ezt a folyékony apátiát, hogy mossák el a haragot, mossák el az akaratot, és mi csak bámuljuk a tócsákat, amikben a saját szomorú tükörképünket látjuk ahelyett, hogy felemelnénk a fejünket.

és a „Felhő”… gondolkodtál már ezen a szón? Mindenki az adatait a „Felhőbe” menti. Azt hiszitek, ez csak egy informatikai kifejezés? TÉVEDÉS. A digitális Felhő és az igazi felhő ugyanaz! Amikor esik, akkor történik az adatletöltés. A felhők valójában lebegő szerverparkok, amik álcázó technológiával, vízgőznek álcázva úsznak felettünk, és amikor „esik”, akkor valójában folyékony adatot ürítenek a nyakunkba, nanorészecskéket, amik beépülnek a talajba, a növényekbe, és végül belénk, hogy frissítsék a biológiai szoftverünket.

ezért van az az illat eső után, az az „esőszag”, amit mindenki szeret. Az nem ózon, te szerencsétlen, az az égett áramkörök és a sterilizáló vegyszerek szaga, a tiszta laboratórium szaga, miután felmosták a vért a padlóról. Azt akarják, hogy szeresd, hogy szívd mélyre, hogy azt hidd, megtisztult a levegő, pedig csak most lett igazán mérgező, most telt meg azokkal a nehéz izotópokkal, amik elnehezítik a lelkedet.

én nem megyek ki esőben, soha. Bezárom az ablakot, letömítem a réseket rongyokkal, és feltekerem a fűtést, hogy kiszárítsam a levegőt, mert a szárazság az ellenségük, a sivatagban nem működik a kontroll, azért nincsenek ott nagyvárosok (vagy csak elrejtették őket). Az esernyő nem a víztől véd, az esernyő az egyetlen pajzsunk a pszichikai bombázás ellen, egy hordozható Faraday-kalitka, de csak akkor ér valamit, ha alufóliával béleled ki a belsejét. Én szóltam. Ne igyál a csapvízből esőnapokon, mert akkor a legerősebb a dózis.