tegnap este, ahogy a plafonon pörgő ventilátort bámultam a félhomályban, észrevettem a hibát a Mátrixban, a „glitchet”, amit mindannyian érzünk, de sosem merünk kimondani: a lapátok nem folyamatosan mozogtak, hanem ugráltak, teleportáltak a térben, és akkor hasított belém a felismerés, hogy mi valójában VAKOK vagyunk az ébrenlétünk háromnegyedében, és amit „folyamatos valóságnak” hívsz, az csak egy olcsó utómunka, egy renderelési trükk, amit a saját agykéregbe épített grafikus processzorod vetít eléd.
gondolj bele a technológiába, amit az Nvidia csinál a DLSS-sel, a „frame generation”-nel: a számítógép csak minden negyedik képkockát számolja ki igazából, a többit, a köztes állapotokat a mesterséges intelligencia kitalálja, behaluzza, odarajzolja, mintha ott lenne, pedig nincs ott semmi, csak a nagy büdös üresség. És pontosan ez történik a fejedben is, barátom! A szemed egy elavult hardver, egy vacak webkamera, ami képtelen feldolgozni ezt a rengeteg adatot, ezért amikor mozgatod a szemed – amit szakkádnak hívnak a tudósok, abban a pillanatban konkrétan megvakulsz, az agyad lekapcsolja a bemenetet, hogy ne szédülj el a mozgási elmosódástól.
de hogy ne vedd észre, hogy sötétben tapogatózol, az agyad „felskálázza” a valóságot, generál neked hamis képkockákat a múltból és a várható jövőből, és befoltozza a lyukakat a látómeződben. Érted mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az életed 75%-a nem valóság, hanem hallucináció, egy prediktív algoritmus szimulációja! Te nem azt látod, ami ott van, hanem azt, amit az agyad szerint ott kéne lennie.
és itt jön a horror, a hideg borzongás: mi van a kihagyott képkockákban? Mi van abban a pillanatban, amikor a rendszer „tölt”, és te vak vagy? Lehet, hogy ott vannak Ők. Lehet, hogy az árnyéklények, a megfigyelők, a dimenzióközi paraziták pontosan ebben a frekvenciában mozognak, a mi vakságunk ütemére, ezért nem látjuk őket soha, mert ők az eldobott képkockákban élnek. Amikor úgy érzed, hogy valami átsuhat a szemed sarkában, de mire odanézel, nincs ott semmi… akkor a renderelés egy pillanatra késett, és megláttad a valóságot a generált máz nélkül.
ezért van az, hogy néha a tárgyak mintha arrébb kerülnének, vagy a kulcsod nem ott van, ahova tetted. Nem te vagy feledékeny, hanem a „Reality Engine” laggol, és rossz helyre renderelte le a tárgyat az agyadban. Mi egy 15 FPS-es világban élünk, amit 60 FPS-nek hazudnak, és én rájöttem, hogyan lehet kijátszani a rendszert: a hirtelen, kiszámíthatatlan mozgás. Ha elég gyorsan rángatod a fejed, ha össze-vissza nézel, néha megzavarhatod az algoritmust, és láthatsz egy pillanatnyi szürke textúrát, a „Loading” feliratot az égen. Próbáld ki. De vigyázz, mert ha túl sokat látsz a hiányzó kockákból, a GPU-d túlmelegszik, és azt hívják agyvérzésnek.