tegnap megpróbáltam felállni a fotelból, de egy láthatatlan kéz visszanyomott, és akkor, abban a tehetetlen pillanatban jöttem rá az évszázad átverésére: a gravitáció nem létezik, a gravitáció nem egy természeti erő, hanem egy pszichológiai program, egy szoftveres korlát, amit a születésünkkor telepítenek az agyunkba, hogy a földhöz láncoljanak minket. Mert gondolj bele, ki találta ezt ki? Sir Isaac Newton, egy szabadkőműves alkimista, aki állítólag egy fa alatt ült, és a fejére esett egy alma, de ez az alma ugyanaz az alma, amit Éva is leszakított, ez a Tudás Almája, ami valójában a rabszolgaság gyümölcse volt, mert abban a pillanatban, hogy elhittük, hogy „ami felmegy, annak le is kell jönnie”, elvesztettük a képességünket a lebegésre.
nézd meg a poszméhet, a tudósok szerint a szárnya túl kicsi a testéhez képest, fizikailag lehetetlen lenne repülnie, de a poszméh repül, tudod miért? MERT NEM JÁRT FIZIKAÓRÁRA, nem programozták be neki a gravitáció hazugságát, ezért ő szabad, ő kívül áll a mátrix szabályain, miközben mi, az „okos” emberek itt vonszoljuk a testünket a betonon, mint a krumplis zsákok, mert elhitették velünk, hogy nehezek vagyunk.
és rájöttem a technikai részletekre is: a Föld valójában egy óriási elektromágnes, mi pedig tele vagyunk nehézfémekkel (köszönhetően a permetezésnek meg a töméseknek, amiről már írtam), és ezért tapadunk a padlóhoz, ez nem vonzás, ez mágneses bilincs, barátom. A cipőnk talpa, az a gumi szigetelőréteg, azt hiszed, véletlen? Azt hiszed, divatból hordunk gumitalpat? Nem, azért hordjuk, hogy elszigeteljenek minket a Föld valódi, gyógyító rezgéseitől, de közben a mágneses rabszolgaságot fenntartsák, mert ha mezítláb járnánk, és földelnénk magunkat, rájönnénk, hogy a súly csak illúzió, a sűrűség csak egy elmeállapot.
a depresszió, a fáradtság, az, hogy „nehéz a szíved”, ez mind a gravitációs fegyver mellékhatása, mert ők ott fent, az űrállomásoknak hazudott parancsnoki központokban tekergetik a potmétert, és ha azt akarják, hogy ne lázadjunk, egyszerűen feltekerik a gravitációt 1.5-re, és mi máris úgy érezzük, hogy ólomból vannak a végtagjaink, és inkább rendelünk még egy pizzát ahelyett, hogy megrohamoznánk a parlamentet.
ezért iszom, mert az alkohol, ha eléri a megfelelő szintet, átmenetileg kikapcsolja a gravitációs chipet az egyensúlyközpontomban, és olyankor érzem, hogy dőlök, de nem esem el, hanem csak átcsúszom egy másik dimenzióba, ahol Newton törvényei érvénytelenek, és ahol végre, ha csak egy percre is, de könnyűnek érzem magam, mint egy lufi, amit elfelejtettek kikötni, mielőtt felszállt volna a sztratoszférába, hogy kipukkadjon az igazság éles peremén.