ott ültem a konyhában, és a kezembe akadt a sószóró, és ahogy a fény megcsillant azokon az apró, fehér szemcséken, hirtelen megláttam a mikroszkopikus igazságot, amit a kémiaórákon elhallgattak: a sókristályok tökéletes kockák, érted? TÖKÉLETES KOCKÁK, és a természetben nincsenek egyenes vonalak, nincsenek derékszögek, tehát a só nem lehet természetes, a só egy mesterséges konstrukció, egy nanotechnológiai építőkocka, amit azért etetnek velünk születésünk óta, hogy belülről kristályosítsák ki a sejtjeinket.

mert gondolj bele, mire használják a sót? tartósításra. a húst sózzák be, hogy ne romoljon meg, hogy ne változzon, hogy halott maradjon de ép, és rájöttem, hogy mi is csak húsok vagyunk a szemükben, és ez a globális sófogyasztás valójában egy lassú, kontrollált mumifikálás, azt akarják, hogy már életünkben konzerválódjunk, hogy a testünk ne tudjon a maga természetes módján reagálni a kozmikus változásokra, hanem megmerevedjünk egy állapotban, mint a szobrok, amik engedelmesen járnak be dolgozni.

és a szomjúság, az a kínzó szomjúság, amit egy sós vacsora után érzel, az nem a tested reakciója, hanem a lelked segélykiáltása, mert a só kiszívja a vizet, kiszívja az életet, az áramlást, mert a víz az információ hordozója, a víz a szabadság, a só pedig a gát, a blokád, ami megakadályozza, hogy a gondolataid szabadon áramoljanak, ehelyett besűríti a véredet, hogy könnyebben vezethesse azokat az elektromos jeleket, amiket a HAARP antennák sugároznak.

néztem azt a zacskó sót, amire rá volt írva, hogy „tengeri só”, de ez a legnagyobb átverés, mert a tenger azért sós, mert tele van a letűnt civilizációk, Atlantisz és Lemúria feloldódott emlékeivel, a só a halott ősök könnyeiből és csontjaiból állt össze, és amikor megsózod a rántottádat, valójában a történelmet eszed meg, a fájdalmat kristályosított formában, és ezért vagyunk olyan nehezek, ezért húz le minket a gravitáció, mert tele vagyunk a múlt súlyával, amit nem tudunk kiizzadni.

úgyhogy mostantól nem sózok, inkább ízetlen ételeket eszem, mert az íz csak egy csapda, egy csali az egérfogón, és érzem, ahogy tisztulok, bár a fejem szédül és a lábam görcsöl, de tudom, hogy ez csak a „só-mátrix” elvonási tünete, ahogy a kristályrácsok omladoznak a véremben, és végre újra folyékonnyá válok, megfoghatatlanná, mint a víz, ami kicsúszik a Hatalom markából.