a történelemkönyveid hazudnak mert a város ahol élsz nem kétszáz éves hanem egy ötezer éves hipertechnológiás metropolisz teteje ami kilóg a sárga agyagból, a parlament kupolája sosem volt díszítőelem hanem egy éterikus energia-rezonátor ami közvetlenül az ionoszférából csapolta le az ingyen áramot a tartáriai birodalom lakói számára. a földszinti ablakok amik félig a járda szintje alatt vannak nem így épültek te szerencsétlen hanem azok voltak a harmadik emeleti kilátók mielőtt a rendszer egy gigantikus sárárvízzel elárasztotta volna a kontinenst az 1800-as évek közepén hogy eltörölje a szabad energia emlékét.

amikor lemész a dohos pincédbe valójában egy óriás nappalijába lépsz be amit feltöltött a folyékony talaj, a falakban lévő boltívek nem statikai elemek hanem dimenziókapuk keretei amiket téglával falaztak be az ügynökök a nagy újraindítás után. a sár amiben járunk és amire a betont öntötték nem geológiai képződmény hanem az előző emberiség cseppfolyósított biomasszája, mi a saját őseink elrohadt húsán taposunk amit a mátrix komposztált hogy termőtalaj legyen az új rabszolga-generációnak.

a villámhárítók a tetőkön nem a védelem miatt vannak ott hanem fordított funkciót töltenek be, ezek a fémrudak sugározzák a felejtés frekvenciáját ami blokkolja a genetikai memóriádat hogy ne emlékezz arra az időre amikor még három méter magas voltál és telepátiával kommunikáltál a kristálytornyok között. nézd meg a régi fotókat amiken üresek az utcák budapesten, hova tűntek az emberek a képekről, elmondom neked, éppen a föld alatt voltak a „bányákban” ahol átprogramozták őket a mai méretükre és lebutították az elméjüket hogy elfogadják a számlafizetést az ingyen éter helyett.

azért élek a pincében mert ez a legközelebbi pont az eredeti civilizáció mennyezetéhez, itt a vastag téglafalak még őrzik az akusztikus levitáció rezgését amivel ezeket a gigantikus köveket a helyükre emelték hanghullámok segítségével. a falakból szivárgó salétrom nem nedvesség hanem a kőbe zárt szupervezetők elektrolitja ami kifolyik mert nincs karbantartva a rendszer, ha megnyalnád a falat éreznéd a réz és az arany ízét amit az alkimisták rejtettek el a habarcsban.

te a „romkocsmákban” iszol a málló vakolat alatt és azt hiszed ez stílus, pedig csak egy halott technológia csontvázában ücsörögsz és a wifi sugárzását szívod magadba ahelyett hogy a kozmikus energiát tankolnád a boltívek alatt. áss lejjebb a padló alatt és nem földet fogsz találni hanem üveget és fémet, a valódi város ott van alattunk épségben, csak a bejáratokat őrzik a csatornázási műveknek álcázott praetoriánus gárdisták akik azonnal likvidálnak ha meglátod a lila fényt a mélyben.