Dezső, a helyi lakótelep legzsémbesebb és legéhesebb galambja, nem a kiemelkedő intelligenciájáról volt híres. Életfilozófiája egyszerű sémára épült: ha valami folyik, meg kell inni, ha valami morzsás, meg kell enni. Ez a hitvallás vezette őt azon a fülledt péntek délutánon is, amikor úgy döntött, tesz egy kört a helyi benzinkút környékén, hátha valaki kiejt egy darab hot-dog kiflit.
Ezzel párhuzamosan a kettes kútnál egy sötétkék Opel Astra tulajdonosa, József, éppen a tankolással volt elfoglalva. Mivel a kocsi klímája elromlott, József az összes ablakot leengedve hagyta. A hátsó ülésen egy kis műanyag pohárban némi benzin lötyögött – József ugyanis nem sokkal korábban azzal tisztított meg egy makacs, olajos alkatrészt, és lusta volt azonnal kiönteni.
Dezső a kút feletti tetőszerkezetről kiszúrta a nyitott ablakot. Úgy gondolta, a kocsi belseje tökéletes hely lehet néhány elszórt sós mogyoró felkutatására. Elegáns, bár kissé koordinálatlan süllyedéssel berepült a hátsó ablakon.
Lábai puha huppanással landoltak a hátsó ülésen. Mogyorót nem talált, de a pohárban csillogó, sárgás folyadék azonnal felkeltette az érdeklődését. Dezső azt hitte, valami prémium kategóriás, egzotikus gyümölcslé maradványára bukkant. Nem teketóriázott: belemártotta a csőrét, és három, hatalmas, mohó korttyal kiürítette a pohár tartalmát.
A hatás azonnali és elsöprő volt.
Dezső pupillái akkorára tágultak, mint két gombfoci-korong. A torkából nem a megszokott, békés „kurrogás” tört elő, hanem egy olyan hang, ami leginkább egy kétütemű Trabant hidegindítására hasonlított. A benzin szinte azonnal bekerült a galamb rendkívül gyors anyagcseréjébe. Dezső tollai égnek álltak, a feje pedig ritmikus rángatózásba kezdett, mintha hardcore technót hallgatna a belső fülében.
József épp akasztotta volna vissza a töltőpisztolyt, amikor a kocsi ablakán kiburrogott egy tollas, szürke villám.
Dezső nem repült, hanem konkrétan kilőtt az utastérből. A fizika törvényeit teljesen figyelmen kívül hagyva, szuperszonikus sebességgel kezdett el cikázni a kútoszlopok között. A szárnycsapásai olyan gyorsak voltak, hogy a levegő sípolt körülötte.
– Mi a fene…? – suttogta a kutas, miközben döbbenten nézte, ahogy a galamb egy tökéletes Immelmann-fordulót hajt végre a levegőben, majd egy láthatatlan autópályát követve, füstölő tollakkal száguld el a feje mellett.
Dezső teljesen elvesztette az irányítást a saját teste felett. A 95-ös benzin által hajtott madár-hajtómű maximális fordulatszámon pörgött.
- Először megpróbált leszállni egy parkoló SUV szélvédőjére, de a fékrendszere (a lábai) csődöt mondott, így egyszerűen végigcsúszott a tetőn, mint egy elszabadult curling-kő, miközben hangos „pöf-pöf-pöf” hangokat adott ki a csőréből.
- Ezután célba vette a kút reklámtábláját. Háromszor megkerülte olyan szögben megdőlve, amit még a vadászpilóták is megirigyeltek volna, miközben a hátrahagyott menetszele lesodorta a kihelyezett szélvédőmosó folyadékos vödrök tetejét.
- Egy helyi kóbor macska, aki eddig a bokorban lapulva várta a könnyű prédát, hirtelen úgy döntött, mégis inkább vegetáriánus lesz, miután Dezső – egy kisebb gyújtáshibás durranás kíséretében a fartollaiból – áthúzott közvetlenül a feje felett, benzinszagú légörvényt hagyva maga után.
Dezső agya próbálta feldolgozni a hirtelen jött lóerőket, de a navigáció teljesen felmondta a szolgálatot. Végül, szűk három percnyi intenzív, kaotikus műrepülés után, az „üzemanyag” hirtelen kifogyott.
A galamb motorja leállt. A szárnyai elernyedtek, és Dezső egy kecses, de teljesen tehetetlen siklórepüléssel vette célba a benzinkút melletti füves területet. Úgy landolt, mint egy kényszerleszállást végrehajtó utasszállító: három pattogás a fűben, egy kis pördülés, majd végül arccal a pitypangok között állt meg.
József és a kutas lassan odasétáltak a mozdulatlan tollkupachoz.
Dezső a hátán feküdt, a lábai az égnek meredtek. Nem esett baja, de a szemei még mindig pörögtek, mint a játékgépek tárcsái. Vett egy mély levegőt, engedett egy apró, benzinszagú böffenést, majd azonnal mély, horkoló álomba merült.
József csak megrázta a fejét, visszasétált az autójához, és halkan megjegyezte:
– Legközelebb mégis inkább dízelt hagyok elöl.
